A németországi Lipcsénél 1813-ban vívták meg az úgynevezett népek csatáját. Itt találtak most Napóleon korából maradt tömegsírokat.

A 199 éve történt, három nap és három éjjel át zajló ütközetben csaknem 100 ezren haltak meg. Az elesett katonákat rendszerint jelöletlen tömegsírokban temették el, amelyek közül sokat az 1989-es rendszerváltás után fedeztek fel, amikor nagyszabású építkezések kezdődtek a kommunista pártállam idején leromlott állapotba került kelet-németországi nagyvárosban és térségében.

Az utóbbi húsz évben összesen 36 temetkezési helyet tártak fel. Legutóbb a város Gohlis nevű kerületében bukkantak egy sírra, amelyben tíz halottat temettek el a napóleoni kor egyik legnagyobb csatája után. Ebből az alkalomból pénteken a Szászország tartománybeli régészeti intézet válogatást mutatott be a leletekből lipcsei székházában.

Kiállítottak például egy koponyacsontot, amelyen lőtt seb nyoma látható. A katona, akinek holttestét 94 elesett bajtársával együtt hantolták el a mai belváros területén, élt még egy darabig a fején tátongó sebbel, erre utal, hogy a csont kezdett már összeforrni – mondta Patricia de Vries, az intézet munkatársa. Hozzátette: a leletek bősége ellenére a tömegsírok nem szolgálnak túl sok információval a történettudomány számára, mert a népek csatája idején az elesettektől minden használható holmit, felszerelést, fegyvert elvettek és csak a pőre holttesteket temették el.

Az 1813 októberében lezajlott ütközetben a Berlin elfoglalására tett sikertelen kísérlet után visszavonuló napóleoni seregek csaptak össze az osztrák-orosz-porosz-svéd szövetség erőivel, köztük magyar nemzetiségű katonákkal. Az ütközetben egy tucat nemzet összesen nagyjából 600 ezer katonája vett részt, Napóleon oldalán harcoltak például olaszok és helyi szászok is a franciák mellett. Napóleon elveszítette a csatát, és vele együtt minden befolyását Franciaországtól keletre, ami végül 1814 tavaszára a császár bukásához vezetett.