Az utolsó vészjelzést is elküldik: „Nagyon gyorsan süllyedünk, nem tartunk ki sokáig”.
Száz éve, 1912 április 15-én történt minden idők leghíresebb hajókatasztrófája, a Titanic elsüllyedése. Az évfordulón kövesse az Indexszel percről percre az utolsó napot és a tragikus eseményeket, ismerje meg a hajót, amely az emberi nagyravágyás és elbizakodottság szinonimája lett!
A hőmérséklet nulla Celsius-fok. A Titanic 21,5 csomóval halad. A tenger nyugodt, az ég tökéletesen tiszta, nagyon sok csillagot látni az égen. Nem látni viszont a Holdat.
Az árbockosárban Frederick Fleet és Reginald Lee veszi át az őrködést. Nincs távcsövük, szabad szemmel figyelik az óceánt.
A Mesaba hajó jéghegyet jelent a Titanic útvonalán. Nincs bizonyíték arra, hogy ez az üzenet eljutott volna Smith kapitányhoz vagy a Titanic hídjára.
Jack Phillips operátor annyira elfoglalt ezekben a percekben, hogy a napközben felhalmozódott üzeneteket elküldje, hogy félreteszi a Mesaba figyelmeztetését.
A Californian közvetlenül a Titanicnak küld üzenetet, amelyben az áll, hogy állnak, mert körülvette őket a jég. Nagyjából húsz mérföldre vannak északra a Titanictól. Jack Phillips dühösen csak annyit mond: hogy fogja be a száját, mert elveszi a vonalat, és éppen nagyon elfoglalt.
A Californian operátora, Cyril Furmstone Evans türelmesen vár, majd helyi idő szerint 23:30-kor feladja és kikapcsolja a rádiót, és lefekszik.
A hőmérséklet közben mínusz 2 Celsius-fokra süllyedt.
Fleet és Lee őrszemek a hajó előtt kavargó köd miatt nem látnak tisztán, így nem veszik észre a hajó előtti jéghegyet. A Titanic 21,5 csomóval halad.
Frederick Fleet jéghegyet lát közvetlenül a Titanic orra előtt 500 yardra (457 méterre). Telefonon hívja a hidat, Moody hatodik tiszt válaszol a hívásra.
A híd azonnal üzen a gépháznak, hogy álljanak le, majd teljes sebességel hátramenetet rendelnek el. A Titanic elkezd balra fordulni.
Helyi idő szerint április 14-én este 11 óra 40 perckor a Titanic jéghegynek ütközik.
Az ütközést nagyon sok utas észre sem veszi. A fedélzet egy része jégdarabokkal teli.
William Murdoch elsőtiszt lezáratja a vízkamrák ajtaját. Boxhall negyedik tiszt a hídra érkezik.
Egy brit kutatás szerint az Atlanti-óceán jeges vize 1912-ben ideális feltételeket teremtett a légtükröződés egy szokatlan formájának a kialakulásához, amely elrejtette a jéghegyeket az emberi szem elől, és megzavart egy közelben haladó hajót is az óceánjáró azonosításában, órákkal késleltetve a mentési munkálatokat.
A legtöbb ember a légtükröződés délibáb formáját ismeri, amikor a meleg levegő a fénysugarakat felfelé irányítja, és ezáltal a távolságuk miatt egyébként nem látható tárgyakat láthatóvá teszi, amint a látóhatáron lebegnek. Másfajta légtükröződési jelenség keletkezik, amikor a hideg levegő a fénysugarakat lefelé irányítja. Ilyenkor a megfigyelő a távoli tárgyakat sokkal távolabb látja a horizonton túl, vagyis egy közeli jéghegy távolságát sem becsüli meg elég jól. Egy 1992-es brit vizsgálati anyag már korábban is felvetette, hogy a jeges víz lehűthette a közeli levegőt, és befolyásolta az észlelést, illetve megtévesztette a közelben haladó Californiant, amely a Titanic segítségére siethetett volna, ám a kapitánya nem tett semmit.
A Titanic történetének kutatói vitatkoznak az elméleten: néhányan megkérdőjelezik, hogy a természeti tényezők többet nyomtak a latban, mint az emberi ostobaság, mások viszont elképzelhetőnek tartják a légtükröződés elméletét, de csak korlátozott mértékben. (MTI)
A posta a negyedik vízzáró rekeszben volt, itt jelenik meg először a víz. Öt percen belül a tisztviselők térdéig ér a beáramló víz.
Kértem ugyan jeget, de ez nevetséges.
John Jacob Astor IV
Smith kapitány visszatér a hídra, megkérdezi az elsőtisztet, hogy mi történt. Murdoch jelentése szerint jéghegy ütközött a Titanicnak.
Smith megkéri Boxhallt, hogy nézze át a hajót és keresse meg a hajóácsot, aki betömhetné a lyukat.
Alig tíz perc alatt a hajótestben négy métert emelkedik a víz szintje, az első öt vízzáró rekeszt elönti a víz.
A Titanic úgy volt megépítve, hogy a víz felszínén tud maradni, ha tizenhat vízzáró rekesze körül bármelyik kettőt-hármat elönti a víz, és akkor sem süllyed el, ha az első négy rekesz kerül víz alá. De nem marad fenn, ha az első öt rekeszben víz van. Ennek oka, hogy az ötös vízzáró fal csak az E fedélzet magasságáig húzódik, nem a plafonig, így ha a víz eléri ezt a szintet, akkor átömlik a hatos rekeszbe, utána a hetesbe és így tovább.
A fedélzeten egyre több az utas, néhányan csak pizsamájuk fölé vettek felöltőt. Veszélyre utaló jeleket egyelőre nem látnak. Néhány utas kommentárja arról, mit éreztek az ütközéskor:
Arthur Godfrey Peuchen őrnagy éppen vetkőzni kezdett; ő úgy vélte, jókora hullám csapódott a hajó oldalához.
Mrs. J. Stuart White az ágya szélén ült és éppen a lámpát akarta lekapcsolni, amikor olyan hangot hallott, mintha „ezer játékgolyó gurulna a hajó gyomrában ” .
Lady Cosmo Duff Gordon is a rázkódásra ébredt, ő olyasfélét érzett, „ mintha egy óriás végighúzta volna az ujját a hajó oldalán ” .
James N. McGough, a philadelphiai Gimbels áruház ügynökének éppen nyitva volt az ablaka, kabinja teleszóródott jégszilánkokkal.
Mivel hideg van, sokan visszamennek az A fedélzetre. Több utas felébredt a zajra, de egyelőre senki nem tudja, hogy mekkora a baj. Olyan hírek keringenek az utasok között, hogy azért álltak meg, hogy elkerüljenek egy jéghegyet, mások tudni vélik, hogy a hajó elvesztett egy hajócsavart.
Sokan visszatérnek kabinjukba, és bár tudják, hogy jéghegynek ütközött a Titanic, azt hallották, nem tűnik veszélyesnek.
Boxhall vissztér a hídra és jelentést tesz. Smith kapitány elrendeli, hogy állapítsák meg a hajó pontos helyét.
Thomas Andrews, a Titanic fő tervezőjének jelentése szerint az első hat vízzáró rekeszt elöntötte a víz, előrejelzése szerint a hajó alig két órát maradhat a felszínen.
A kapitány elrendeli, hogy készítsék elő a mentőcsónakokat, szedjék le a ponyvákat róluk. Ezek után megparancsolja Jack Phillips és Harold Bride operátoroknak, hogy küldjenek C. Q. D. jelzést (ekkoriban ez volt az általános segélykérő jelzés). Ezzel a közelben lévő hajóknak jeleznek, hogy bajban vannak, jöjjenek segíteni. Egymás után hatszor küldik el a jelzést.
A hajón több mint 2200-an utaznak, de csak 1178 férőhely van a mentőcsónakokban (és ez még mindig több, mint a törvény által megkövetelt 962 férőhely). Tizenhat mentőcsónak van, nyolc az egyik, nyolc a másik oldalon (négy-négy az orrtól hátrafelé, utána 60 méter üres hely, majd megint négy-négy csónak). A bal oldali csónakok páros sorszámúak, a jobb oldaliak páratlanok. Van a fedélzeten még négy összecsukható mentőcsónak, ezek betűjeleket kaptak.
Az utasok nem tudnak arról, hogy nincs elég hely a csónakokban, a személyzet közül is csak kevesen.
A Titanic helyzete: északi szélesség 41° 46' , nyugati hosszúság 50° 14'.
Számos hajó fogja a segélykérő jezéseket, köztük a Titanic testvérhajója, az Olympic, de ez a hajó 500 mérfoldre van a helyszíntől. Több hajó elindul menteni, a Mount Temple (49 mérföldre van), a német Frankfort (153 mérföld), a Birma (70 mérföld), a Baltic (253 mérföld), a Virginian (170 mérföld) és a Carpathia (58 mérföld).
Befut az első választ, a Frankfurt nevű hajó csak annyit közöl: OK. Egy perc múlva sorra özönlik a többi hajó válasza is.
A Cape Race szikratávíróállomás továbbadja a jelzéseket. A New York-i Wannamaker áruház tetején David Sarnoff rádiós nagyon gyengén fogja a jeleket. Az egész világ értesül a Titanic süllyedéséről. Sarnoff később médiamogul lett.
A kapitány elrendeli, hogy ébresszék fel az utasokat. Nem szirénáznak, nincs általános riadó, a hajón mégis gyorsan elterjed a hír. A legtöbb utas a pincérektől, stewardoktól tudja meg a hírt. John Hardy, a másodosztály főpincére 20-25 kabint riaszt, kinyitja az ajtót és bekiabál, hogy mndenki menjen a fedélzetre mentőmellényben.