A Titanic indulása az utolsó pillanatig kétséges volt, 1912-ben ugyanis februártól áprilisig sztrájkoltak a szénbányászok Angliában. A sztrájk az indulás előtt pár nappal véget ért, de a Titanic üzemanyagát így is csak két másik, Southamptonban veszteglő hajó szénkészletének megvásárlásával sikerült összehozni. A sztrájk miatt az óceánjárók menetrendje teljesen felborult, a Titanic utasai között is több százan voltak, akik eredetileg más hajóra vettek jegyet, de az nem indult el, és a Titanic átvette az utasait.

Négy napja, 1912. április 10-én indult el a hajó Southamptonból. Aznap este fél hétkor állt meg Franciaországban, Cherbourgban, hogy utasokat vegyen fel. A hajó április 11-én délelőtt fél 12-kor érte el az írországi Queenstownt, majd onnan indult tovább New York felé.

Edward John Smith, a Titanic kapitánya, 32 évet töltött a White Star Line-nál, 1880-ban lépett be a tásasághoz az SS Celtic negyedik tiszjeként. Első parancsnokságát 1887-ben kapta a Republic hajón. 1904-től a Whitle Star Line legújabb hajóinak a parancsnoka volt első útjukon. Elsőként a Balticon szolgált, amely akkoriban a legnagyobb hajónak számított, ezzel 1904. június 24-én érkeztek New Yorkba. Három évvel később egy másik nagy személyszállító, az Adriatic parancsnokságát is megkapta. Ő volt az Olympic kapitánya is első útján, 1911-ben.

A Titanicot a White Star Line építtette, amelynek tulajdonosa az amerikai J. P. Morgan volt. A járművet három évig építették, a teljes költsége a White Star igazgatója, J. Bruce Ismay feljegyzései szerint 7,5 millió dollár volt, ami mai értéken nagyjából 167 milliót jelent. Bár ez akkoriban szinte elképzelhetetlenül nagy pénz volt, a mai luxus-óceánjárók még ennél is jóval drágábbak: a világ jelenlegi legfényűzőbb és legnagyobb utasszállítói, az Allure of the Seas és Oasis of the Seas ikerhajók egyenként 1,2-1,4 milliárd közötti összegbe kerültek.

A Titanicot a White Star összes többi hajójához hasonlóan sosem avatták fel a 17. század óta hagyományos szertartással, amikor egy üveg pezsgőt vagy bort törnek össze a hajótesten. (Később népszerű babona lett, hogy a Titanic az elmaradt keresztelő miatt süllyedt el.)

A terveknek megfelelően 14-én délelőtt, az istentisztelet után próbariadót tartanak az összes fedélzeten. A mentőcsónakok helyét, valódi vészhelyzet esetén követendő útvonalat mutatják meg az utasoknak. A brit tengerészeti törvények ugyanis előírják, hogy az utasoknak és a személyzetnek hetente egyszer kötelező próbariadót tartani.

Nagyjából tízezer izzólámpa ég a Titanic fedélzetein.

Összesen 840 utasfülke található a hajón, ebből 416 elsőosztályú lakosztály, 160 másodosztályú és 262 harmadosztályú. A legnagyobb harmadosztályú fülkén tíz embernek kell osztozkodni.

Négy étterem várja az utasokat a fedélzeten, két borbély, két könyvtár, valamint egy teljesen felszerelt tornaterem.

Tizenhárom nászutas pár is utazik a Titanicon.

Naponta 14 ezer gallon (körülbelül 53 ezer) vizet használnak el az utasok étkezésnél és tisztálkodásra.

Az utasok étkezéseire a hajó 34 tonna húst, 3411 kilogramm sonkát és szalonnát, 1133 kiló kolbászt, 11 339 kiló szárnyast, öt tonna friss halat és 1800 kiló sózott halatt vitt magával.

A Titanic most Grönlandtól délre hajózik, az idő tiszta, a tenger nyugodt.

A vegetáriánusoknak is van választék: az induló rakományban volt 454 kiló szőlő, 16 300 kiló alma, ugyanennyi narancs, 5900 kiló grapefruit, 7260 kilogramm citrom, 40 tonna krumpli, 16 mázsa hagyma, 800 csomag spárga, 16 mázsa paradicsom, 1140 kiló zöldborsó, 3175 fej saláta, 4536 kiló szárazbab és még némi rizs.

Tojással is jól ellátott a konyha: negyvenezer darabbal indult a hajó.

15 ezer üveg sör, ezer üveg bor, 850 üveg likőr, nyolcezer szivar – persze ennek nagy részét az előkelő utasok fogyasztják el.

Bár a legénység készen állt a próbariadóra, a kapitány parancsára ez elmarad.

Az utasok közül sokan a fedélzeten élvezik a szép időt. Sétálnak, pihennek a nyugágyakon. Szerencsére a mentőcsónakok nem állnak olyan sűrűn, hogy zavarnák a kilátást.

Csupán két fürdőszoba van a harmadik osztályon utazóknak. Hétszáz embernek kell osztozkodnia ezeken.

A Titanicon összesen 3547-en férnének el, első útján csak valamivel több mint 2200-an vannak a fedélzeten – hogy pontosan mennyien, azt nem tudni, mert az utolsó pillanatig adtak el jegyeket. Az egyetlen hiteles utaslista a hajón található.

A leggazdagabb ember a hajón John Jacob Astor IV. Családja opium- és szőrmekereskedésből, illetve ingatlanügyletekből gazdagodott meg – ez utóbbi miatt New York főbérlőjének is gúnyolják. Százmillió dollárra becsülik vagyonát (ami mai értéken több milliárd).

A Titanictól nem messze haladó Caronia jeget észlel az északi szélesség 42. és a nyugati hosszúság 50. fokán.

Az első osztályú jegyek a lakosztályokban átlagosan 870 fontba, azaz 4350 dollárba kerültek (ez ma nagyjából 50 ezer dollárnak felel meg), a normál első osztályú jegyekért 30 fontot (ma 1750 dollár), másodosztályon 12 fontot kértek (690 dollár mai áron), harmadosztályon 3 fontot (ma 172 dollár) kellett fizetni.

Saját újságja is van a Titanicnak, az Atlantic Daily Bulletint minden nap kinyomtatják. Hírek, hirdetések, részvényárak, lóversenyeredmények, a napi menü és társasági pletykák vannak benne.

A kapitány megköszönte a Caroniának a figyelmeztetést a lehetséges jéghegyekről vagy jegesedésről az úton, de nem gondolja, hogy gond lehet ebből. Azt is elmondta nekik, hogy milyen az időjárás a környéken.

Eredetileg Camille Saint-Saëns szerzeménye, az először 1877-ben bemutatott Sámson és Delila című operából Delila csókáriája. (A White Star Orchestra előadásában)

A hajón egy shillingbe kerül a medencehasználat, fürdőruhát is adnak. Férfiak és nők nem használhatják egyszerre a medencét.