A kapitány elhagyja a vacsorapartit és visszatér a hídra. Charles Lightoller másodtiszttel a jéghegyekről és a tiszta időről beszélgetnek.
Száz éve, 1912 április 15-én történt minden idők leghíresebb hajókatasztrófája, a Titanic elsüllyedése. Az évfordulón kövesse az Indexszel percről percre az utolsó napot és a tragikus eseményeket, ismerje meg a hajót, amely az emberi nagyravágyás és elbizakodottság szinonimája lett!
A szerencsések és a jobban úszók az A és B csónak körül gyülekeznek, a B csónak fenekével felfelé úszik. A leomló kémény messze lendítette a két csónakot a süllyedő hajótól, így tudtak a vízen maradni, nem rántotta le őket a mélybe az örvény.
Amikor a vízbe értem, olyan volt, mintha ezer késsel szurkáltak volna. A víz hőmérséklete fagypont alatt volt.
Charles Lightoller másodtiszt
Tucatnyian érik el az A csónakot, köztük R. Norris Williams teniszjátékos, John Thompson fűtő, Edward Brown steward és Rosa Albott a fedélzetközből.
Egy alig száz méterre lévő alig tele mentőcsónak nem jött vissza a túlélőkért. Hogy miért, az rejtély. Hogyan tud valaki nem törődni a vízben lévők kiabálásával?
Jack B. Thayer, túlélő
A B csónakba kapaszkodik Harold Bridge távírász, Lightoller másodtiszt és Jack Thayler elsőosztályú utas, aki a hajó süllyedésekor ugrott a vízbe.
Boxhall negyedik tiszt jelzőrakétákat lő fel a 2-es csónakból.
Egészen addig, amíg mentőcsónakokba nem szálltunk és el nem eveztünk a hajótól, nem tudatosult bennem, hogy a hajó elsüllyed.
Eva Hart, túlélő
Egymáshoz kötözik az 5-ös és 7-es, valamint a 6-os és 16-os csónakokat. Néhány csónak elsodródik, 4-5 mérföld sugarú körben 18 csónak lebeg.
A fuldokló emberek hangja olyan, amit lehetetlen leírni. Legalább annyira szörnyű, mint az azt követő néma csend.
Eva Hart, túlélő
A B csónak elé sodródik Charles Joughin pékmester, aki egyrészt a szervezetében levő alkoholnak köszönhetően nem fagyott meg, másrészt azért, mert folyamatosan taposta a vizet, de éppen annyira, hogy ne merüljön el és ne fáradjon el túl korán. Joughint felveszik a csónakra.
A Titanic fedélzetén 12 kutya is utazott, az első osztályú utasoknak ugyanis engedélyezett volt a házikedvencek felvitele a hajóra. Három kutya túlélte a balesetet a mentőcsónakokban, két pekingi pincsi és egy spitz – mivel mind nagyon kis testű állatok, nem foglaltak helyet emberek elől a csónakokban.
Egy óráig tartott, amíg visszaeveztek, a 14-es csónaknak csak négy embert sikerül megmentenie. Ez volt az egyetlen csónak, amely visszafordult.
A mentőcsónakban ülők észreveszik a Carpathia jelzőrakétáit.
A horizontot fürkészbe hirtelen fényt láttunk, alatta még egyet. Szinte túl szépnek hangzott, hogy igaz legyen, mindenkinek a szeme megtelt könnyel, férfiaké és nőké egyaránt. Körülöttünk mindenhol kiáltásokat és nevetést hallottunk.
Lawrence Beesley túlélő
Boxhall felbocsátja az utolsó zöld rakétát.
Az egyik legszórakoztatóbb Titanic-összeesküvéselmélet szerint a katasztrófa valójában minden idők legnagyobb biztosítási csalása volt. A trükk az lett volna, hogy a tulajdonosok a korábban egy balesetben megsérült Olympicet süllyesztik el, aztán felveszik a jóval nagyobb értékű Titanic után járó biztosítási összeget – csak aztán a süllyedés kicsit gyorsabban ment, mint előre tervezték, és nem sikerült mindenkit kimenteni. Hogy a White Star társaságnak hol érte volna meg pár millióért cserébe örökre elveszíteni a cég presztízsét, arról nem szól a fáma.
A Carpatia felveszi az első mentőcsónakot, a 2-es számút.
Fél kilencre már mindenki a fedélzeten volt, rövid megemlékezést tartottunk, köszönetet mondtunk a túlélőkért, és megemlékeztünk az áldozatokról. A ceremónia alatt körbehajóztuk a szerencsétlenség helyszínét, de csak egy testet találtunk.
Arthur H. Rostron, a Carpathia kapitánya
A Titanic akkor sem őrizte volna sokáig a világ legnagyobb óceánjárójának címét, ha nem süllyed el: indulásakor ugyanis már javában épült a német SS Imperator, ami 276 méteres hosszával, és 52 ezer tonnájával felülmúlta a brit luxushajót. Az Imperator egyébként rövid ideig szállított csak utasokat, az első világháborút egy hamburgi dokkban vészelte át, aztán amerikai hadizsákmány lett és USS Imperator néven hadihajóvá alakították át. Végül az 1920-as években brit zászló alatt, Queen Berengaria néven lett újra óceánjáró utasszállító, a kapitánya pedig Sir Arthur Henry Rostron, aki korábban a Titanic túlélőit kimentő Carpathia kapitánya volt.
A világ valaha épült legnagyobb hajója, a Seawise Giant szupertanker 458 méter hosszú, 69 méter széles, a merülése 24 méter, a vízkiszorítása megpakolva 646 ezer tonna. 2010-ben kivonták a forgalomból, de addig is sok gond volt vele, mert nem fért át se a Szuez-, se a Panama-csatornán.
A Titanic a Willis Faber and Co. cégnél volt biztosítva, egymillió fontra, ami kicsit kevesebb volt, mint amennyibe a hajó megépítése került. Az összeget a biztosító harminc napon belül kifizette a White Starnak.
A Titanichoz kapcsolódó legendák egyike szerint egy múmia is utazott a hajón, és ez hozott balszerencsét az óceánjáróra. Ez a történet minden bizonnyal kitaláció, alapja pedig valószínűleg egy Ámon-Ré papnőjének tulajdonított, a XIX. században talált szarkofág, ami a babona szerint átkot hordozott. Állítólag a múmia balszerencsét hozott tulajdonosára, majd a British Museumba kerülve a látogatókra és a múzeum személyzetére. Később egy újságíró, William Thomas Stead vásárolta meg, és ő csempészte a Titanicra, ahol több vendégnek megmutatta a katasztrófa előtti napon.
A legendát könnyű megcáfolni: a szarkofág már eleve múmia nélkül került a British Museumba, a szarkofág pedig ma is megtekinthető, tehát nem volt a Titanicon.
A Titanic legfiatalabb utasa, és egyben utolsó túlélője Elizabeth Gladys Millvina Dean volt, aki mindössze kilenchetes volt a balesetkor, és 2009 májusában, 97 évesen halt meg. A szülei Kansasba akartak költözni Angliából, ezért szálltak fel a Titanicra, a harmadosztályra. A katasztrófában az apja odaveszett, Elizabeth az anyjával és akkor kétéves bátyjával az először elindított, 10-es számú mentőcsónakban menekült meg.
Az első filmet, ami a Titanic katasztrófáját dolgozta fel, mindössze 29 nappal a hajó elsüllyedése után mutatták be. Főszereplője és egyben forgatókönyvírója egy valódi Titanic-túlélő színésznő, Dorothy Gibson volt, aki a filmben ugyanazt a ruhát viselte, amiben megmenekült a hajóról. A történetben Gibson a szüleivel és a vőlegényével utazik a hajón, és mind szerencsésen megmenekülnek a végén. A filmből nem maradt fenn teljes kópia, csak néhány képkocka.
A katasztrófa túlélői a baleset után három nappal, április 18-án érkeztek meg New Yorkba.
Arányaiban a legtöbb túlélő az első osztályon utazó nők (144-ből 140 megmenekült), és a másodosztályon helyet kapott gyerekek (mind a 24 túlélte) között volt. A férfiak közül vesztek oda a legtöbben: a másodosztályon 168-ból 14-et mentettek ki, a harmadosztályon 462-ből 75-öt, a legénység tagjai közül 865-ből 192 túlélő volt.
A White Star társaságot a Titanic elsüllyedése után érzékenyen érintette az első világháború, majd a Britannic óceánjáró elveszítése, ami 1916-ban aknára futott Görögország partjainál. A meggyengült céget 1934-ben felvásárolta legnagyobb riválisa, a Cunard Line (többek között a Titanic túlélőit kimentő Carpathia tulajdonosa), de az üzlet nem terjedt ki a Titanic maradványaira, így azok tulajdonjoga a mai napig vitatott.
A katasztrófa után négy hajó kereste a holttesteket egészen május közepéig. A baleset 1514 áldozata közül 333 maradványait találták meg, kétharmadukat sosem sikerült azonosítani. Ők Halifax, a katasztrófa helyszínéhez legközelebb fekvő kikötő temetőjében nyugszanak.
A Titanic roncsai több mint hetven évig hevertek háborítatlanul az óceán mélyén, a hajó maradványait 1985-ben egy francia-amerikai expedíció fedezte fel a híres hajóroncsvadász, dr. Robert Ballard vezetésével (ő találta meg a legnagyobb német hadihajó, az 1941-ben elsüllyesztett Bismarck roncsait is).
Ballard ellenzi az utóbbi két évtizedben fellendült Titanic-turizmust, különösen a hajóval elsüllyedt tárgyak felhozására irányuló törekvéseket. Az óceán mélyén uralkodó nagy nyomás miatt a roncs pár évtizeden belül össze fog roskadni. A kutató szerint addig is úgy kellene tekinteni a Titanicra, mint egy temetőre.