A legtöbb magyar napi- és hetilap megírta a Titanic ütközésének a hírét, de többnyire a 6. oldalon. Címlapon a Vasárnapi Újság és Az Est egy, a Kis Ujság nevű képes politikai napilap pedig több számában is közölte a hírt.

A kezdetben megjelenő téves tudósítások a Carpathián elrendelt hírzárlat miatt jelentek meg. A későbbi tévhírek főleg abból fakadtak, hogy szemtanúk vallomásai ellentmondtak egymásnak, a White Star Line és a Marconi távírógyártó társaság vezetői pedig valószínűleg szándékosan tartották vissza a katasztrófáról szóló információkat. Így történhetett az, hogy az első híradások még arról szóltak, hogy az összes utast megmentették, és a „balesetet szenvedett” Titanic Halifax kikötője felé tart – nem csak a magyar sajtóban, hanem a nemzetköziben is. Az Evening Sun és a Syracuse Herald nevű amerikai lapok is címlapon közölték, hogy minden utas megmenekült, és a partok felé közelít a Titanic.

„A Titanic lékét a legénység betömte”

A Budapesti Hírlap nevű politikai napilap április 16–án megjelent számában két hasábon számolt be a katasztrófáról. Már az első sorokban téves információt közöltek, miszerint a hajó „1358 utassal, köztük háromszáz asszonnyal és gyermekkel ment”, a jéghegynek ütközés után a „hajó személyzetének a a veszedelem megacélozta a fegyelmét, sorra csónakba rakták az asszonyokat és gyermekeket” és az „Olimpic, a Karpathia és a Virginia egyszerre jelezték, hogy a veszedelem helyére sietnek”. Később a cikk azzal a hajmeresztő tévinformációval folytatja, hogy ezek a hajók „idejében meg is érkeztek, fölvették a halálra rémült utasokat és az amerikai parton lévő Halifax kikötőjében biztonságba helyezték őket”, sőt „ugyanide bevontatták később a súlyosan megrongált Titanic-ot is, melynek lékét a legénység időközben betömte”.

A Budapesti Hírlap helyszíni tudósítója a süllyedés napján azt táviratozta Londonból, hogy „a jéghegy terjedelmének csak egy hetedrészével emelkedett ki a vízből és a gőzösnek vele való ütközése rettenetes volt” és az „utasok egy része éjjeli öltözékben rohant ki a kajütökből és ordítozva követelték, hogy a mentőcsónakokba bocsássák őket.” A távirat úgy ér véget, hogy „a mentőakció a legnagyobb nyugalomban ment végbe, s a csónakok hullámtalan tengeren s derült, nyugodt időben indultak el.” Egy másik londoni távirat szerint a „Virginia Halifaxba vontatta a Titanicot. A bajon valamennyien tul vannak.”

A Népszava is arról számolt be, hogy „a Titanic-gőzöst az összes utasai elhagyták, valamennyi megmenekült s a Titanic lassan halad Halifax felé.”

A Titanicnak valójában több mint 2220 utasa volt, melyből legalább 1503-an haltak meg a katasztrófában. Azt mondani sem kell, hogy a hatalmas óceánjáró sohasem jutott el Halifaxba, hanem elsüllyedt az ütközés után három órán belül, és ma is az óceán mélyén fekszik. A 705 túlélőt a Carpathia nevű hajó vette fel, ám a hajó csak egy órával a Titanic elsüllyedése után ért a helyszínre, az Olympic és a Virginian pedig egyáltalán nem járt ott. A Carpathián kívül csak a Californian indult a Titanic segítségére, ám csak órákkal a Carpathia után ért oda, mire a túlélőket már kimentették.

Mindenki titkolózott

Április 19-én már megírta a Budapesti Hírlap, hogy rengetegen „pusztultak el a rémes katasztrófában”, és a „Kárpátia kapitánya kijelenti, hogy határozottan tudja, hogy a Kárpátia fedélzetén lévő menekülteken (705 fő) kívül sehol sincsenek menekültek.” Ám amíg a Carpathia nem kötött ki New Yorkban, az újságírók semmi biztosat nem tudtak a katasztrófa részleteiről. A hajó távírászai állítólag azért nem adhattak ki információt, mert White Star Line igazgatója, J. Bruce „Ismay életben maradt és az ő utasítására titkolták eddig a részleteket.” Így eleinte 868 túlélőről szóltak a hírek, és a megmenekült nők még a süllyedés után négy nappal sem tudták, hogy a férjeik valószínűleg odavesztek a katasztrófában.

A sajtó szabálytalanságokat sejtett a Titanic körül, és hogy a vezérigazgató és a kapitány rekordot akart dönteni, a hajó ezért ütközött teljes gőzzel a jéghegynek. „Ők ketten játszottak az emberek életével” – írta Az Est, a napilap szerint „Ismay állítólag igen nagy jutalmat, 10 ezer dollárt ígért Smith kapitánynak, ha a Titanic első útján leveri a gyorsasági rekordot.”

A téves hírek terjesztéséért végül nem a White Star Line-t, hanem a távírógyártó Marconi Társaságot tették felelőssé. Az Est szerint a Marconi Társaság üzenetet küldött a túlélőket szállító Carpathiára, miszerint „ha okosak vagytok, nem adtok le táviratot. A Marconi magának kötötte le a híreket és jól megfizet érte.” A társaság állítólag még a botrány kirobbanása előtt gyorsan nagy üzleteket akart megkötni a tőzsdén, ezért álhíreket  kezdtek terjeszteni a Titanic partra vontatásáról. Így történhetett, hogy eleinte a valósággal teljesen ellentétes információk kerültek napvilágra. Az Est azt írta, hogy a „Titanic Marconi állomása a rettenetes órákban felmondta a szolgálatot.”

Az Est már április 17-én a Titanic süllyedéséről és 1525 áldozatról számolt be. A katasztrófát történelmi csatákhoz hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy mennyire kicsi és törékeny az ember az anyatermészethez képest, még akkor is, ha ilyen hatalmas hajót épít. A Titanic így nem volt más, csak „egy kavics, egy kis szemét a mit a természet gőgösen felrugott.”

A Carpathián utazó túlélőkről úgy számolt be a lap, hogy „néhányan megőrültek, a milliomos Astor özvegye aligha ér életben haza” (hazaért). A partraszálláskor a fényképészeket nem engedték a kikötőbe, a helyszíni tudósítók szerint a túlélőket „áhítatos csönd és csendes zokogás” fogadta.

Hangulatkeltés

Az Estben megjelent túlélői beszámolók szerint az ütközéskor „megrázkódott a hajó, amitől kiesett az ágyból, és fülsiketítő volt a páncélzat hasadása.” A tisztek revolverrel irányították a tömeget, és amikor Titanic végül elmerült, „több emeletnyi magas hullámot vert”, amitől több mentőcsónak elsüllyedt.

Az Est hangulatkeltésben erős volt, úgy tudta, Smith kapitány egy jóbarátja azt mondta a sajtónak, hogy a kapitány az indulás előestéjén állítólag „így szólt hozzá: Ha a gőzösöm valami jégheggyel össze találna ütközni, az utasoknak legföljebb a felét lehet megmenteni, mert csak ennyire való bárka és csónak van a födélzeten.” A napilap április 20-án azt írta, hogy a túlélők megérkezése után az a hír kapott szárnyra, hogy a kapitány a süllyedés közben „lerohant a könyvtárszobába, és főbelőtte magát”, de elsőre nem sikerült a kísérlet, és vissza kellett mennie a parancsnoki hídra, ahol aztán szájon keresztül megismételte a lövést. Egy szemtanú szerint a kapitány revolverrel fenyegette a rendbontókat, miután mindenki a szinte üresen leeresztett utolsó mentőcsónakba akart beszállni, és pánik tört ki. Állítólag egy utast agyon is lőtt.

Több szemtanú állította, hogy az első leeresztett mentőcsónakba Ismay szállt be először. Azt a vezérigazgató tagadta, ahogyan azt is, hogy rekordot akart dönteni a Titaniccal. Később azt vallotta, hogy ő is ugyanolyan utas volt, mint a többiek, ezért joga volt menekülni, és mivel nem ő vezette a hajót, ezért tiszta a lelkiismerete.

Az a pletyka is elterjedt a new yorki kikötőben, hogy a süllyedés közben, nem az utasok, hanem a saját életüket mentette volna a legénység, ezért „a tisztek elrettentő példa gyanánt három olasz matrózt agyonlőttek.” A Budapesti Hírlap azt is megemlíti, hogy a Titanic-kal együtt „a tenger fenekére süllyedt az ugynevezett Kékgyémánt is, a mely Hope Diamond néven volt ismeretes.”

A korabeli lapok közül a Kis Ujságot a legszórakoztatóbb forgatni. A lap több napig egészoldalas illusztrációkkal tartotta címlapon a sztorit. A címlap alja szinte mellékesen említette meg a kormány lemondását, majd újraalakulását.