Ősrégi maja naptárat, illetve a naptárakkal kapcsolatos számításokat találtak egy guatemalai őserdő mélyén rejtőző rom egy falszakaszán. A feketével és vörössel festett hieroglifák mellett egy királyt és szolgálóit ábrázoló falfestmény is látható. A kutatók szerint a lelet tovább gyengíti az amúgy sem túl biztos lábakon álló hiedelmet, miszerint a maják naptárai a világ végéig, azaz 2012. december 21-ig számolnak vissza. David Stuart, a Texasi Egyetem munkatársa szerint a most megtalált naptár "felfoghatatlanul sokáig", akár évmilliárdokon keresztül is használható marad. A lelet a kutatók szerint nem is igazi naptár, sokkal inkább egy olyan falszakasz, ahol naptárakkal kapcsolatos számításokat végeztek el. "Az egész olyan, mint egy részlet a Big Bang Theory (Agymenők) című sorozatból, egy megfejtésre váró matematikai probléma a háttérben látható táblán", jellemezte a falfelületet Stuart.
A számításoknál alkalmazott módszer kifejezetten összetett: vonalak és pontok jelzik az ötösöket és egyeseket, és a holdciklusok is megjelenítésre kerülnek, fél éves időtávokon, az egyes ciklusokhoz az alkotó maja istenségek szimbólumait is hozzácsatolta, ami azt sugallja, hogy minden időszaknak megvolt a maga védőszentje. A jelek között felfedezhető a Mars és a Vénusz ciklusait is jelzi.
A maja naptárak alapja a húszas szám, egy hónap, vagyis vinál 20 napból, egy baktun pedig hússzor 20 évből, vagyis 144 000 napból áll. (Kivételt képez a maja év, a tun, ami 18 hónapot, vagyis 360 naot tesz ki.) A világvége-jóslatok arra alapoznak, hogy egyes számítások szerint idén véget érő, 13. baktun egyben az 5200 éves maja teremtésciklus végét is jelzi – a most talált számítások azonban ellentmondanak ennek. Az egyik oszlopban egy 17 baktunt átölelő ciklus látható, a bolygók ciklusait leíró kalkuláló részben pedig olyan adatok is vannak, amik csak hétezer év múlva lesznek aktuálisak, vagyis a naptárt megalkotó maják egyáltalán nem gondolták úgy, hogy a 13. baktun után csak a pusztulás jöhet. "A világvégéről szóló elmélet tévedés", mondta el Stuart. "A maják 24 időegységben gondolkoztak. Ebben a naptárban csak ötöt használtak, mégis hatalmas számokról beszélünk."
A naptárra még 2010-ben bukkant rá az ősi maja város, Xultún feltérképezésén dolgozó William Saturno, a Bostoni Egyetem munkatársa. Első pillantásra a lelet nem ígért sokat, ám a helyszín alaposabb átvizsgálásakor először a királyt, az írnokot, és egy titokzatos tisztségviselőt, az "obszidián testvért" ábrázoló, kivételesen jó állapotban lévő falfestményt fedezték fel, a szemben lévő falon pedig hieroglifa-szerű jelekre lettek figyelmesek a kutatók.
A lelet azonban nemcsak emiatt fontos. Megmutatja, hogy milyen körülmények között éltek és dolgoztak a maja tudósok, és azt is megfigyelhetjük, milyen számításokat végeztek azelőtt, hogy az eredményeket naptár formájában a 11-12. századból származó, drezdai kódexhez hasonló kódexben, papírra vetették volna.