A kőkorszakból származó sírkamrára Walesben bukkantak rá, a Pembrokeshire-grófság nyugati részén található a Trefael-menhir alatt. Az 1,2 méter magas és 2 méter hosszú sziklát sokáig a függőlegesen felállított magányos kövek, a menhirek közé sorolták. A walesi menhirt először 1889-ben jelölték be a térképeken, de a tudósok csak 1972-ben vetették fel először, hogy a magányos kő egy prehistorikus síremlék része lehetett. A területen ennek ellenére közel negyven évig sem geofizikai vizsgálatokat, sem ásatásokat nem végeztek.

A Bristoli Egyetem régészei, George Nash, Thomas Wellicome  és Adam Stanford 2010 szeptemberében kezdték meg a feltárásokat, majd tavaly újból visszatértek a menhirhez. Az ásatások során emberi maradványokat, gyöngyöket és cserépedényeket találtak, valamint feltártak egy félméteres, koporsószerű kőkonténert. Utóbbi a régészek szerint a bronzkorban került a Trefael-menhir mellé, vagyis a későbbiekben is temetkeztek a helyszínen. A régészek szerint ez lehetett Wales legkorábbi, az újkőkorból származó rituális temetkezési helye, és az egyik legelső Nyugat-Európában.

A menhiren összesen hetvenöt olyan kerek lyukat találtak, amelyeket újkőkori és bronzkori szertartások során véstek ki. George Nash rámutatott: időszámításunk előtt 3500 táján építették meg nagy sziklatömbökből a sírkamrát, amelyet időszámítás előtt 2000 körül romboltak le. Ezután a menhir a közeli bronzkori helyszínek felé mutató útjelzőként szolgált. A gyöngyök viszont arról tanúskodnak, hogy jóval a sírkamra építése előtt is temetkezhettek itt, tekintettel a közelben lévő tízezer éves, középső kőkori helyszínre.

George Nash szerint az igazságügyi minisztériumtól engedélyt kaptak arra, hogy szeptemberben, amikor visszatér az expedíció, elvégezzék a csontmaradványok vizsgálatát, beleértve a radiokarbonos kormeghatározást is.