A Kínában legrégebbi alkohollepárló berendezéseket vizsgálják helyi régészek az ország északkeleti részében lévő Csilin (Jilin) tartományban. Feng En-hszüe (Feng Enxue), a Csilin Egyetem régésze elmondta, hogy a két nagy, vasból készült forralóedényt és tartozékait Taan (Da'an) városban hozták felszínre 2006-ban. A berendezések - amelyek eredete a Liao-dinasztiáig (916-1125) nyúlik vissza - forralóedényeket, egy porcelán urnát és tűzhelykövek ezreit foglalják magukba.

Úgy gondolják, hogy a berendezések egy rizspálinka (pajcsiu) lepárlására szolgáló eszköz maradványai. Mivel időben a Liao-dinasztiához köthetőek, a valaha talált legkorábbi szeszlepárlóról beszélhetünk - hangoztatta Feng.

Ezek a tárgyak feltárásukkor nem keltettek nagy figyelmet. Akkor ásták ki azokat, amikor 2006-ban renoválták a taani szeszgyárat. Abban az időben senki sem tulajdonított nekik jelentőséget, lényegében megpróbálták ócskavasként eladni. Szerencsénkre a fémkereskedők nem vették meg, azt mondták, hogy a tárgyak túl rozsdásak, így azóta is a raktárban hevertek - mondta el Kung Ling-haj (Kong Linghai), a gyár vezérigazgatója. Miután meglátogatott egy szeszmúzeumot a délnyugati Szecsuán (Sichuan) tartományban, Kung rájött ezeknek a berendezéseknek az értékére. Ezt követően szakértőket hívott a megvizsgálásukra.

A csilini felfedezés előtt a legrégebbi ismert rizspálinka-lepárlót Kína délkeleti Csiangszi (Jiangxi) tartományában találták, annak a története mintegy 800 évre nyúlik vissza.

A Liao-dinasztia császárai üdülni jártak Taan városába. Gyakran rendeztek nagy vacsorákat, és napokig fogyasztottak szeszesitalt, ezzel jelentős keresletet teremtettek az alkohol iránt. Bár a pajcsiu (baijiu) erős illata és íze egyeseknek nehezen elviselhető, ez az ital különleges helyet foglal el a kínai kultúrában. Majdnem mindig étellel együtt fogyasztják, a rizspálinkát általánosan isszák esküvőkön, születésnapokon, ünnepeken és más fontos alkalmakkor. Eredete viszont a kínai kultúrában játszott fontos szerepe ellenére továbbra is vitatott.

A kínai régészek és történészek többsége azt állítja, hogy a pálinkafőzési technikákat Indiából és Európából hozták be a mongolok a XIII. évszázad folyamán. Ezt megelőzően a kínaiak huangcsiut (huangjiu) ittak, egy, a pajcsiunál lényegesen gyengébb borszerű erjesztett szeszes italt.