Egy IV. vagy V. századi, kora keresztény bazilika maradványaira bukkantak horvát régészek Délkelet-Szlavónia legnagyobb városa, Vinkovci közelében. A terület a Duna és a Száva folyó között már 8500 éve lakott volt. A római korban a Cibaliae nevű város feküdt Vinkovci helyén, majd a III. században püspöki székhely volt, Szent Eusebius és Szent Polion lakhelye. Vinkovciban tártak föl áprilisban a római korból való, mintegy 50 darabos ezüst luxus étkészletet, amelyet bemutattak a nyár elején a zágrábi iparművészeti múzeumban.

A kutatók feltételezik, hogy a most feltárt bazilika Szent Polion temploma volt. Az archeológusok geofizikai módszerekkel, georadarral, magnetométerrel, mikroszeizmikus mérésekkel találták meg a 0,5-2,5 méteres mélységben meghúzódó, mintegy 15 ezer négyzetméter területen a kora keresztény komplexumot, a nagy templom falait és a kísérő objektumokat, például a nyolcszögletű keresztelő medencét, valamint több sírt.

Hrvoje Vulic, a horvát régészcsoport vezetője szerint ezekkel a korszerű eszközökkel kapavágás nélkül földeríthető, hogy mi húzódik a mélyben. Emlékeztetett a kiváló vinkovci archeológusra, Josip Bunsmidre (1858-1929), aki a mostani lelőhely közelében nagy mennyiségű követ, téglát tárt fel, valószínűleg a Polion templomhoz tartozó maradványokat.

A kilencvenes években a délszláv háború konzerválta a lelőhelyet. A frontvonal a közelben húzódott, és az aláaknázott terület később is megközelíthetetlen volt. A régészeti feltárás csak három éve kezdődhetett újra a területen. A vezető régész megjegyezte, hogy a talált anyagok, így a márvány is megerősíti, hogy a terület a mediterrán kultúrkörhöz tartozott.