A Mlada fronta Dnes című cseh napilap a történtek után 61 évvel számolt be arról az esetről, amikor 1951-ben két fivér házi készítésű búvárhajóval kísérelte meg a nyugatra szökést a kommunista Csehszlovákiából. Jan Fencl, a búvárhajós fivérek egyike nemrég készült el a kalandos disszidálási próbálkozásról, valamint egész életéről szóló emlékirataival. Fencl végül csak 1967-ben került Nyugatra, hivatalos engedéllyel, viszont azóta sem tért haza. Jelenleg Kaliforniában él.
A kommunisták 1948-as hatalomátvétele után az akkor 18 esztendős Jan egy évvel idősebb bátyjával, Jirivel elkezdett gondolkodni azon, miként csúszhatnának át észrevétlenül a vasfüggönyön. A búvárhajó ötlete Jannak jutott eszébe. Eredeti tervük szerint a négy megszállási övezetre felosztott Németország brit fennhatóságú területére akartak átjutni. Több barátjuk segédkezett a hajó építésében, ami egy pajtában folyt az Elba melletti Decin városában. A pajta amúgy egy kommunista tisztségviselőé volt, akinek fogalma sem volt róla, hogy a fivérek mire készülnek.
A munkálatok kitartóan haladtak. A két fivér egy szétszedett harckocsiból szerzett periszkópot, az ajtót pedig egy leselejtezett páncélozott járműről szerelték le. A búvárhajó teste 3,5 méter hosszú, 1,25 méter széles és 1,35 méter magas lett. A meghajtást kézi üzeműre, pontosabban pedállal tekerhető propelleresre tervezték. A hajó már csaknem elkészült, amikor Jirinek váratlanul lehetősége nyílt nyugatra menekülni, amivel élt is. Az amerikaiaknak kezdett dolgozni Németországban, idővel pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
Öccse először úgy vélte, hogy vége a búvárhajókázásnak, ám egy barátja segített befejezni a művet. 1951 decemberében kerekedtek fel mindketten, és magukkal vitték Jan barátnőjét is. A búvárhajó egy darabig zökkenőmentesen haladt az Elbán, mígnem nekiütközött valaminek, nem moccant tovább és kezdett betörni a víz. A legénység kénytelen volt felnyitni a tetőajtót és konstatálni, hogy nekiütköztek egy külföldi hajónak, és beékelődtek a hajótest meg egy csónak közé. Útjuk önálló szakasza ezzel véget ért.
A három fiatal a süllyedő búvárhajóból vizesen és átfagyva a külföldi hajón kért menedéket. A kapitány segítséget nyújtott, és nem jelentette az esetet sem a rendőrségnek, sem a katonaságnak. Jan Fencl ezek után 16 éven át várt a lehetőségre, hogy nyugatra távozzon, ami 1967-ben megadatott neki, és viszontláthatta fivérét. A búvárhajókaland főhősei közül ma már csak ő él.