A történelmi feljegyzések szerint III. Richárdot egy leicesteri ferences kolostor templomában helyezték örök nyugalomra, miután Tudor Henrik serege legyőzte és megölte az uralkodót az 1485-ös bosworth-i csatában. Később azonban a VIII. Henrik által elrendelt rendházbezárások miatt a monostort lerombolták és maradványait elszállították, így a következő évszázadokban a király sírhelyének pontos helye a feledés homályába merült.

A történelmi térképeket elemző brit régészeknek valószínűleg sikerült megtalálniuk az egykori klastrom pontos helyét, amelyen jelenleg egy szociális ügyekkel foglalkozó iroda autóparkolója áll, Leicester szívében. A Leicester Egyetem szerint az általa vezetett ásatás az első tudományos próbálkozás arra, hogy megtalálják az angol uralkodó sírját.

Restaurált múlt

III. Richárd kegyetlen és rút zsarnokként vonult be a történelembe, ám a szakemberek többsége úgy véli, hogy az uralkodóról kialakult kép puszta fikció, és nagyrészt azon alapszik, ahogy William Shakespeare ábrázolta műveiben a királyt. Az egyedüli festmények, amelyek testi fogyatékosságokkal – púposan és elsorvadt karral – ábrázolják a királyt, mind a halála után születtek, és sokan a Tudor-propagandát teszik felelőssé az uralkodóról kialakult negatív képért.

A III. Richárd Történelmi Társaság szerint a hét végén megkezdődött ásatás segíthet abban, hogy megtisztítsák az uralkodó hírnevét, és feltárják a mítoszok mögött rejlő igazságot. A régészek reményei szerint az ásatás során sikerül feltárni a történelmi templom falainak maradványait, amelyek elvezethetik őket a király mélyen fekvő sírját jelölő oltárhoz. A programmal megbízott Richard Buckley szerint a feltárási munkálatok két-három hétig is elhúzódhatnak, és nem biztos, hogy megtalálják a kolostor nyomait. Ha a kutatócsoport sikerrel jár, akkor sem érdemes elfeledkezni azokról a legendákról, amelyek szerint a király holttestét a XVI. században kiásták, és egy közeli folyóba dobták.