Megtalálták a középkori szegedi vár déli falának maradványait a Móra Ferenc Múzeum előtti parkban – közölte Popity Dániel ásatásvezető régész szerdán a helyszínen. A szakember elmondta, hogy a szegedi partfal rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódó ásatások szeptember végén kezdődtek el. A feltárására azért volt szükség, mert a tiszai védmű felújítása során résfal és szivárgók épülnek, és ezek megtervezéséhez pontosan ismerni kell a középkori várfalak helyét.
A háromszor hat méteres szelvényben három méter mélyen találtak rá a várfal maradványaira. A 2,4 méter széles és 1,3 méter magas téglafal mellett különböző szinteken kerék- és patanyomokra is bukkantak. Ezek egy része valószínűleg a bontás során keletkezhetett: jól látható, hogyan fordultak a szekerek a várfal tövéhez, és hol várakoztak a bontott anyagot szállító lovak.
A fal alapozásánál nemcsak tégla, hanem kövek maradványai is fellelhetők. Popity szerint ebből arra lehet következtetni, hogy a vár építésekor római kori kődarabokat is felhasználhattak. A déli kaputornyot és a vízibástyát összekötő falszakasz építésének pontos ideje nem ismert, de a régészek szerint a XV. században épülhetett. A pontos kormeghatározáshoz tégla- és habarcsmintákat vettek.
Molnár Csilla régésztechnikus elmondta, a most föltárt falszakaszt még a nagy árvíz előtt, 1876-77 telén bontották el. Erre Ferenc József a szegedi vár hadászati jelentőségének csökkenése után adott engedélyt. A szegediek azért kérték a fal elbontását, mert Alsó- és Felsőváros között a hadi területnek számító vár miatt csak jelentős kerülővel lehetett közlekedni. A bontás után azonban megnyílt a két városrészt összekötő Tisza-parti út.
A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már a római korban is voltak előzményei. Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, és a vár képe ekkortól jelentősen módosult. Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, a XVIII. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala.
A vármaradvány felújítását 1999-ben végezték, amikor kiállítóhelyet, régészeti raktárat és tanácstermet építettek ki. A munkálatok közben középkori falak kerültek elő közvetlenül a bejárat előtt, így elkezdték a régészeti leletmentést; ekkor bukkantak rá a várudvar közepén található középkori templomra is. A vár északi saroktornyát 2007-ben, a déli falát pedig 2010-ben sikerült azonosítani.