Bauer Sándor

1969. január 20-án egy 17 éves fiú, Bauer Sándor benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében. Lángolva futni kezdett, majd pár méter után összeesett. Még eszméleténél volt, amikor kórházba szállították. Testének 85 százaléka megégett. Három nap múlva halt meg, de előtte még kórházi ágyán őrizetbe helyezték a hatóságok, azzal az indoklással, hogy „a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett”.

Tettét nem hirtelen felindulásból követte el. A szegedi erdészeti szakközépiskolába felvételizett, jó eredményei ellenére azonban egy párttitkár fiát vették fel helyette. Ekkor pártgarázsban dolgozó apja hatására inkább autószerelőnek ment. 1956-ban a megszálló szovjet csapatok szétlőtték a házat, ahol Bauer lakott. Ezek a történések nagy hatással voltak rá, idősebb korában lakásának pincéjében klubdélutánokat szervezett, ahol rendszerellenes kijelentéseket tett.

Nagy hatással volt rá a cseh egyetemista, Jan Palach, aki az 1968-as szovjet bevonulás ellen tiltakozott az akkori Csehszlovákia fővárosának főterén azzal, hogy a Szent Vencel szobránál felgyújtotta magát.

Bauer búcsúlevelet is hagyott hátra, melyben magát leninistaként deklarálta, de egyértelművé tette, hogy az orosz megszállás ellen tiltakozik.

„Mindenkit üdvözlök az osztályban. Minden diákot és tanárt.

Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Harcoljatok úgy, ahogy azt én tanácsoltam. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát. Így tiltakozva az orosz megszállás ellen.

Ne gyűlöljétek az orosz népet, nem az orosz proletáriátus nyom el minket, hanem az orosz nacional bolsevik vezetés. Lenin elvtárs nem így gondolta.

Kommunista üdvözlettel Sándor

U.i.: Üdvözlöm a Tankost és az Udvarias Pajtit!

Vigyázzatok az orosz vezetők és az USA tőkései felosztották a világot!

Az USA-tól semmi jót ne várjatok.

Szüleimnek: Drága édes Anyám és édes Apám.

Bocsássátok meg ha néha rossz fiatok voltam. Szeretnék élni, de most a szénné égett holttestemre van szüksége a Nemzetnek, a proletároknak.

Drága Nagyim és szeretett Nagybátyáim és unokatestvéreim mindannyiatoknak millió csókot küld: Sanyi"

(Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára 3.1.9.V-157854/2)

A pártsajtó természetesen elhallgatta az eseményeket, csak annyit írtak meg, hogy egy 17 éves fiú öngyilkosságot kísérelt meg, amely nem sikerült. Bár Bauer belehalt sérüléseibe az ügyet még zárták le. Két barátját, Sabján Miklóst és Berger Istvánt még hónapokig kihallgatták.

Istenes Mónika, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD hallgatója Bauer Sándorról írta szakdolgozatát, neki köszönhetően elég sokat tudunk az önfeláldozó ifjú gondolkodásmódjáról. Bauer szerint a Szovjetunió „egy agyaglábon álló birodalom, úgy lopkodták össze kisebb államoktól, nem felszabadította Magyarországot, hanem lerohanta”, Magyarországot és a kisebb szocialista országokat pedig elnyomta.

Határozott elképzelése volt a szovjetmentes jövőről is: nézeteiben a kossuthi gondolat köszön vissza, úgy gondolta a kisebb szocialista országoknak, Magyarországnak, Lengyelországnak, Csehszlovákiának és Romániának össze kellene volna fognia, majd együtt létrehozhatták volna a  „Duna-menti országok szövetségét”.

Balogh Zsolt 1968 címmel dokumentumdrámát készített a fiú tettéről. 2001 óta az öngyújtás helyszínén, a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél emléktábla található, 2011-ben utcát is elneveztek róla VIII. kerületében, tavaly pedig VIII. kerületi Mátyás téren szobrot is kapott.

Moyses Márton

Bauer Sándornál jóval kevésbé ismert a története, de Erdélyben is volt egy fiatal, aki önégetéssel tiltakozott a kommunizmus ellen. Moyses Márton baróti diákként az 1956-os forradalom idején három társával megpróbált átjutni a magyar határon, de eltévedtek.1960-ban letartóztatták a „Holnap forradalom lesz”, „Vörös és fekete reakció” és „Beszélgetés a halállal” című verseiért, majd hét év börtönre ítélték. A börtönben a vallomástétel elől menekülve cérnadarabbal levágta saját nyelvét, amit a román titkosszolgálat, a Securitate emberei érzéstelenítés nélkül visszavarrtak.

Valószínűleg az embertelen kihallgatásoknak köszönhetően Moyses megtört, depressziós lett, dührohamokat kapott. Bár ügyét újratárgyalták és állapota miatt az enyhítés mellett döntöttek, büntetését valójában napra pontosan letöltötte.

Korábban megkezdett egyetemi tanulmányait nem folytathatta. Néhány évig visszahúzódó életet élt, a nagyajti termelőszövetkezetben dolgozott. Szeretett volna a tudományos életben részt venni, azonban a börtönbüntetéssel együtt jogfosztásra is ítélték, valamint indoklás nélküli többszöri elutasítással is szembe kellett néznie, bárhol próbálkozott.

Körülbelül egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti tűzhalála után, 1970. február 13-án a kommunizmus elnyomását személyesen is elszenvedő Moyses Márton bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, ahol benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Három hónappal később hunyt el, őrizet alatt, a baróti kórházban. A Securitate parancsára az orvosi ellátást megtagadtak tőle, minden versét és valamennyi fényképét megsemmisítették. Nagyajtai szülőházán 2005 óta emléktábla látható.