III. Richárd angol király a fogainak kopása árulkodik arról, hogy krónikusan feszült lehetett, csikorgatta a fogait. Egyúttal valószínűleg édesszájú volt, mivel jó pár foga szuvasodott. Két fogát kihúzták – minden bizonnyal korabeli szakemberek, a borbélyok.

Fogkövet is találtak a kutatók az uralkodói fogsoron. "Ennek elemzése kimutathatja, hogy milyen baktériumtörzsek élősködtek a király szájában, ami árulkodhat étrendjéről és szájápolási szokásairól" – idézte a fogazat vizsgálatát vezető Amit Rai londoni fogorvost a Daily Telegraph című brit lap.

Több korabeli beszámoló szerint a király koronával a fején lovagolt a harcba, annak ellenére, hogy így könnyebb célponttá vált. Koponyájának vizsgálata alapján úgy tűnik, igazak a feljegyzések: olyan erős ütés érte a fején, amely koponyacsontjába ütötte koronáját. A korabeli krónikák szerint egy walesi kardforgató mérte III. Richárdra a végzetes csapást, szó szerint agyonütötte.

III. Richárd 1485-ben halt meg a Rózsák háborúját lezáró bosworth-i csatában. Csontjai egy leicesteri parkoló helyén végzett ásatások eredményeként kerültek elő tavaly, és sikerült minden kétséget kizárón azonosítani a maradványokat, miután a teszthez a hajdani uralkodó jelenkori leszármazottai adtak dns-mintát.