Öt, Ausztrália partjai közelében talált ezeréves pénzérme átírhatja a déli kontinens ismert történelmét, írja a Daily Mail. A 900 és 1300 közé datált rézérmék afrikai eredetűek, a mai Tanzániában található Kilwa szultanátusban verték őket, kérdés – hogyan és mikor kerülhettek az Ausztrália északi partjai mentén fekvő Wessel-szigetekre.

A romantikus történelmi regénybe illő sorsú érméket egy unatkozó ausztrál katona találta horgászás közben a partmenti homokban, még 1944-ben. Marie Isenberg egysége az ország északi partjainál fekvő lakatlan, de stratégiailag fontos szigeteken állomásozott a világháborúban, a katona elmondása szerint ekkor bukkant a homokban fekvő érmékre, amiket háborús emlékként hazavitt, hogy aztán évtizedekre el is feledkezzen róluk. A dobozából előkotort kincset végül 1979-ben adta át egy múzeumnak, ahol a hányatott sorsú leletek tovább porosodtak, amíg néhány hónappal ezelőtt a múzeum munkatársai ismét rájuk nem bukkantak.

Most az Indiana Egyetem kutatói expedíciót indítanak a Wessel szigetekre, hogy kiderítsék, miként kerülhettek oda a 800 évvel Cook kapitány előtt vert érmék. A kutatásvezető Ian McIntosh szerint az érmék átírhatják Ausztrália egész történelmét, hiszen a felfedezés azt bizonyíthatja, hogy az országot már jóval az európaiak érkezése előtt látogatták más civilizációkból.

Bár egy korábbi portugál felfedezés lehetősége is felmerült néhány éve, a történelemkönyvek szerint az első ausztrál földre lépő idegen a holland Willem Janszoon volt, aki a mai Queenslandban szállt partra 1606-ban, több mint 160 évvel azelőtt, hogy a tankönyvekből Ausztrália felfedezőjeként ismert Cook kapitány a brit uralkodó nevében elfoglalta a kontinenst.

A korai holland felfedezők és az utánuk a Pápua Új Guinea és Ausztrália közötti, később róla elnevezett szorost felfedező spanyol Luiz Vaez de Torres sem ismerte fel, hogy a korabeli térképeken hipotetikusan már régóta feltüntetett, de ismeretlen elhelyezkedésű „terra australis incognita”, vagyis az északi félteke földtömegét az akkori elgondolásokban „ellensúlyozó” új kontinens földjére lépett.

A most az érdeklődés középpontjába került érmék az afrikai Kilwa szultanátusból származnak, így ezek a legrégebbi ismert és fennmaradt pénzérmék a Szaharától délre. Kilwa a mai Tanzániához tartozó sziget, valamikor az Indiai-óceán egyik virágzó kikötője volt. A XIII. és a XVI. század között intenzív kereskedelmi kapcsolatok kötötték össze Indiával is, a beérkező arany, ezüst, gyöngy, az illatszerek, arab és perzsa kerámiák, kínai porcelán a várost Kelet-Afrika egyik legfejlettebb kikötőjévé tették.

A régészek már régóta gyanítják, hogy ősi tengeri kereskedelmi útvonalak köthették össze Kelet-Afrikát, Arábiát, Indiát és a Fűszer-szigeteket, akár már ezer évvel ezelőtt is, ehhez nyújthat a korábbiaknál erősebb bizonyítékot Mcintosh júliusban induló expedíciója.

A régészekből, történészekből és geomorfológusokból álló kutatócsapat egy olyan katonai térképből fog kiindulni, melyen a világháborús katona X-szel jelölte az érmék megtalálásának helyét. Nem kizárólag a megjelölt partszakaszt fogják átfésülni; egy bennszülött legendákban szereplő titkos barlangot is keresnek. A barlang valószínűleg a partszakasz közelében van és az elbeszélések szerint kincseket, doblonokat (spanyol aranyérmék) és ősi fegyvereket rejtenek.

Az is elképzelhető persze, hogy az érméket egy hajóroncsból mosta ki a tenger és messzebbről kerültek modernkori megtalálási helyükre. Ha sikerülne is bizonyítani, hogy az Indiai-óceán kereskedői eljutottak Ausztráliába, az további kérdés, hogy mennyire voltak jelentősek és rendszeresek az érintkezések a déli kontinens lakóival. Ha az expedíció azonban sikerrel jár, az nem csak a déli kontinens történetében nyit új fejezetet, hanem az ősi nagy távolságú interkulturális kapcsolatok megismerésében is.