Egy római korból származó két-három éves gyerek maradványait találták meg egy ősi egyiptomi sírban, a holttesten bántalmazás nyomait találták régészek. A gyerek kétezer évvel ezelőtt élhetett, ez a legkorábbi dokumentált eset egy gyerekbántalmazásról, és az első, amit Egyiptomban találtak.

A Dakhleh-oázis egyike a nyugat-egyiptomi sivatagban található hét nagy oázisnak. A terület már a kőkorszak óta lakott, emiatt számos régészeti ásatás színhelye. Az oázisban található sírok betekintést engednek a régészeknek a korai kereszténység életébe.

A Kellis 2 nevű temetőben megfigyelhetőek a korai keresztény temetkezési szokások. Itt az volt a szokás, hogy a gyerekeket ugyanoda temették, mint mindenki mást, ez akkoriban szokatlannak számított. A most kutatott területen talált sírok nagyjából 50-450 közöttiek lehetnek.

A régészek az 519-es számú sírban találták meg gyerek csontvázát. Tosha Duprasbegan régész vette észre a gyerek karján a nyomokat. Elsőnek furcsának találta, majd talált más sérülésnyomokat a kulcscsonton is.

A kutatók úgy döntöttek, más módszerekkel is megvizsgálják a csontvázat, a röntgenes és szövettani vizsgálatok további törésnyomokat találtak a csontokon szinte az egész testen. Azért következtetnek arra, hogy bántalmazásról lehetett szó, mert a törések különböző állapotban voltak, valamelyik már teljesen begyógyult, míg voltak viszonylag frissek is. Az összes sír közül csak ebben az egy esetben találtak bántalmazásra utaló nyomokat, így ez nem volt általános gyakorlat az ókori egyiptomi társadalomban.

Gyerekbántalmazásos régészeti leletek viszonylag ritkák, ennek egyik oka, hogy húsz évvel ezelőttik a régészek nem fordítottak elég figyelmet a gyerekcsontvázakra, mert azt gondolták, ezek nem tudnak sokat mondani a múltról. Néhány esetet azonban dokumentáltak a középkori Franciaországban, Peruban és Egyesült Királyságban.