A csontdaganat valószínűleg már a neandervölgyi ősembert sem kímélte. A betegség nyomait amerikai tudósok fedezték fel egy 120 ezer éves bordatöredékben.

Eddig 1000-4000 éves leleteken mutatták ki a betegség legrégibb jeleit – írták a kutatók a PLOS ONE tudományos folyóiratban. Igen ritkán diagnosztizálnak rákot ősemberi maradványokon, egyrészt mivel maga a megbetegedés is ritka volt, másrészt mert a rák sok fajtája csak idősebb korban jelentkezik, az emberek pedig akkoriban sokkal fiatalabb korban haltak meg.

Janet Monge, a Philadelphiai Egyetem Archeológiai és Antropológiai Múzeumának munkatársa és kutatócsoportja egy mindössze három centiméteres neandervölgyi bordatöredékben fedezte fel a csontrák egy jóindulatú fajtájának nyomait. A csontdarabot (egyéb leletek mellett) több mint száz évvel ezelőtt találták a mai Horvátország területén, Krapina környékén. Korát 120-130 ezer évre becsülik.

A kutatók röntgennel és CT-vel is alaposan megvizsgálták a csontot. Szövetének szerkezete és a tumor helyzete arra enged következtetni, hogy fibrózisos diszpláziáról lehetett szó – írták a szerzők. Ez a betegség a csontszövetet károsítja, és ma csak ritkán lép fel. Deformálhatja a csontokat, különösen az arckoponyát. Időnként becsípi az idegeket és az ereket, egyes páciensek csontfájdalomtól szenvednek.

A bordatöredék alapján a kutatók nem tudják megítélni, mekkora kínt okozhatott a neandervölgyi ősembernek a daganat. A tanulmány szerint azonban a szennyezetlen környezetben élő ősembernél ugyanazok a daganatok alakultak ki, mint a mai embernél.