A Holt-tengeri tekercsek tanulmányozásával foglalkozó izraeli kutatók az ősi szöveg egy töredékének új olvasatát fedezték fel. A kutatók által elemzett kézirattöredék egyike a 30 ezer apró darabnak, amelyek a legkorábbi ismert bibliai szöveget alkotják és amelyeket 1946-ban találtak meg a Holt-tenger melletti Kumrán 4-es barlangjában. A legrégebbi darabkák az időszámításunk előtti 125-ből származnak.

Tavaly nagy felbontású, bárki által hozzáférhető képeket tettek közzé az interneten a tekercsdarabkák mindegyikéről. Hamar kiderült, hogy a képeket készítő kamerák nem csupán segítenek megőrizni az emberiség közös történelmi örökségét, de új jobb megvilágításba helyeznek olyan betűket, amelyek elhalványultak az idők folyamán, vagy korábban nem voltak láthatók.

A kutatók Mózes I. könyve 9. részének 27. sorát (Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!) vonták alapos elemzés alá. A most felfedezett betűkből eredő új olvasat szerint Noé egyik fiának, Sémnek, és nem unokájának, Kánaánnak kellett volna örökölnie a földet, ami magyarázatot ad Kánaán megátkozására. A bibliai szöveg szerint Kám - Kánaán apja, Noé három fiának egyike - meglátta részeg apját meztelenül fetrengeni és ahelyett, hogy letakarta volna, kinevette őt és szólt a testvéreinek. Amikor Noé felébredt, megátkozta fiát és annak leszármazottait. Ezzel az új olvasattal megállapíthatjuk, hogy Noé azért átkozhatta meg Kámot, ahogyan Kánaán megszerezte a földet, vagyis olyan módon, ahogy Noé nem akarta, hogy megtörténjen, mivel ő Sémnek szánta azt.

"Az 1940-es években még nem rendelkeztek olyan fejlett technológiákkal, mint most, ezért legjobb tudásuk szerint próbálták összerendezni a töredékeket. Olyan hatalmas kirakós tárul most a szemünk elé, amelynek összeillesztését a Google projektje jelentősen megkönnyíti." - mondta el a kutatást végző egyik szakember.