Holdnaptár lehetett az a tízezer évesre tehető veremegyüttes, amelyre még 2004-ben bukkantak Skóciában egy ásatáson. Ha a kutatók legújabb feltételezése helytálló, akkor messze ez az eddigi legősibb kalendárium az emberiség történetében.

A naptárat Aberdeenshire-ben fedezték fel. Tizenkét veremből áll, amelyek a Hold fázisait tűnnek jelképezni és a holdhónapokat követik. A feltárást a Birminghami Egyetem kutatói vezetik. Szerintük 10 ezer éve élt, vadászó-gyűjtögető életmódú emberek alkothatták a kalendáriumot, amely ötezer esztendővel korábbi, mint az eddig legkorosabbnak tartott, mezopotámiai időmérő alkotás.

A skóciai veremkalendárium a holdhónapokon kívül a téli napfordulót, azaz a leghosszabb éj utáni napkelte irányát is jelöli – ismertette a BBC az Internet Archeology című honlapon megjelent tanulmányt. A naptárat mintegy 4000 éven keresztül használták, időszámításunk előtt 8000 és 4000 között.

A naptárhasználat alapján kimondható, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódú ember élete sokkal összetettebb volt, mint eddig gondolták. Egy ilyen pontos naptár segítségével már az egész év szakaszokra bontható, és a munkafolyamatok az adott időszak jellemzőihez igazítható. A naptárat használó nép pontosan tudhatta, mikor ívnak a halak, mikor ellenek az állatok, mikor érnek a gyümölcsök, és valószínűleg nem egy leleményes sámán tett úgy a naptár segítségével, mintha hatalma lenne az évszakok váltakozása felett.

Az ilyen jellegű munkaszervezési lehetőség ahhoz is hozzájárulhatott, hogy nagyobb, összetettebb társadalom épüljön ki, és az életminőség is biztosabb volt, mint az eseményekre nem készülő népeknél. Az idő múlásának pontos követése ráadásul a feljegyzett történelem, és úgy általában az idő fogalmának kialakulásához is alapvető fontosságú volt.