Jeffrey Carney az Amerikai Légierő berlini bázisán teljesített szolgálatot. Feladata az volt, hogy német nyelvtudását felhasználva, lehallgatás útján információkat gyűjtsön az NDK katonai, védelmi tevékenységéről. Ő azonban egyre kevésbé volt meggyőződve arról, hogy munkája a világbékét szolgálja – bizonytalanságát a NATO 1983. november eleji Able Archer 83 hadgyakorlata is megerősítette; szakértők szerint a kubai rakétaválságot követően a hidegháborús felek ekkor kerültek a legközelebb a nukleáris világégés előidézéséhez. Ám Carney mindezt már kettős ügynökként asszisztálta végig, és azonnal riasztotta kapcsolatát a Stasinál, hogy a nyugati hadgyakorlatot a szovjet fél nehogy az atomtámadás kezdőlépésének tekintse. Ezzel jó eséllyel megakadályozta a harmadik világháború kitörését.

Átállásának több, összefüggő oka is volt. A mentálisan sérülékeny – 17 évesen rossz családi és szociális körülményei miatt a hadseregbe menekült – fiatalember nemcsak értelmetlennek ítélte munkáját, de számos összezördülése is volt feletteseivel, és mindennél jobban rettegett, hogy homoszexualitása kitudódik. Ezért 1983. április 22-én fogta magát, és a nyugati ellenőrző pontot szerencsésen kikerülve a Berlini Falnál állomásozó kelet-német határőrökkel kerek-perec közölte: mostantól az NDK-ban szeretne élni. A sebtében riasztott Stasi-ügynökök némi hízelgéssel és jó adag megfélemlítéssel rávették: térjen vissza állomáshelyére, és ezentúl dolgozzon nekik.

Jeff Carney komplett hírszerzési oktatóanyagokat és a bázison szanaszét hagyott titkos dokumentumokat csempészett ki vegyvédelmi öltözékének gumicsizmájában, más anyagokat pedig egy üdítős doboznak álcázott kamerával fényképezett le megbízóinak. Tevékenységét a legmagasabb szinten, így a KGB vezetésében is meleg szavakkal illették – utólagos amerikai becslés szerint nagyjából 14,5 milliárd dollár kárt okozott az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. És hogy mit kapott cserébe? Esetenként 300 nyugatnémet márkát, az NDK-s úszónőkön és atlétákon is sikerrel tesztelt szteroidos tablettákat, hogy jobban menjen neki a biciklizés – és persze elismerést, biztató szavakat és egy reménybeli új hazát.

Forró lett a talaj

Egy évvel átállása után Carneyt visszarendelték egy texasi bázisra kiképzőnek, ám itt is folytatta kémtevékenységét. Lelkileg egyre kevésbé viselte el a kettős megterhelést – egy ütemezett pszichológiai vizsgálat előtt Mexikóvárosba menekült, majd Havanna és Prága érintésével Kelet-Berlinbe. Stasis barátai nem engedték el a kezét: új papírokat és személyazonosságot kapott Jens Karney néven, és személyiségéhez passzoló feladatot. Az amerikai követséget, valamint a potsdami katonai parancsnokságot kellett lehallgatnia. Olyannyira beilleszkedett új környezetébe, hogy a Fal leomlása után sem hagyta el az egykori Kelet-Berlint, csupán állást változtatott. Az amerikai hatóságok néhány besúgó segítségével már mint metróvezetőt azonosították, és fényes nappal letartóztatták, majd egy katonai gépen lényegében kicsempészték az országból.

A Kölyök fedőnevű ügynököt kémkedésért, összeesküvésért és dezertálásért ítélte el szülőhazája, és több mint 11 éves börtönbüntetés után szabadult 2002-ben. Azonnal vissza akart térni választott hazájába, az egyesült Németország azonban nem ismerte el keletnémet honosítását, és amikor 2010-től egy évet Berlinben élt, letelepedési kísérlete csúfosan félresikerült – az önfenntartáshoz elegendő pénzt sem sikerült megkeresnie.

A jelenleg Ohióban, alkalmi munkákból tengődő Carney néhány héttel ezelőtt publikálta 700 oldalas visszaemlékezéseit Against All Enemies: An American's Cold War Journey címmel, amelyben sem az amerikai, sem a keletnémet hírszerzés módszereit nem kíméli. Az amerikai légierő és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) azonban semmit nem bízott a véletlenre: egész bekezdéseket kitöröltetett a kéziratból. Carney emlékirata ezzel együtt is megrendítő dokumentuma a hidegháborús paranoiának, kémkedésnek és manipulációnak.