Egy vaskorból származó hatalmas épület maradványai vezetnek bennünket nyomra abban a kérdésben, miként éltek a régi briton előkelők. David Keys, a BBC szakértője tudósít az ásatás eddigi eredményeiről.
Egy új régészeti felfedezés arra mutat, hogy a gazdag britonokra már évtizedekkel Britannia római elfoglalása (i. sz. 43.) előtt jelentős hatást gyakorolt az európai kontinens, és azon belül elsősorban Róma kultúrája – legalábbis ezt feltételezhetjük a hampshire-i Silchesterben megtalált hatalmas kúria maradványai alapján.
Az építményt nagyjából i. e. 20 körül emelték, s ez azt jelenti, hogy ez az eddig talált legnagyobb lakóépület Britanniában a római hódítás előttről. A feltárás során felszínre hozott tárgyak előzetes vizsgálata szerint – amelyet a Readingi Egyetem régészcsoportja végzett el – az épület lakói Észak-Itáliából, valamint Közép- és Észak-Franciaországból importált edényeket használtak, dél-itáliai borokat ittak, továbbá a mediterrán térségből eredő drága üvegárukkal vették körbe magukat.
Ám nem csupán a kontinentális étkezési szokások és eszközök hatottak a szigetek előkelőire. Az első, még 2009-re visszanyúló vizsgálatok, a környéken feltárt épületek elhelyezkedése és tájolása, valamint a 2011-ben és 2012-ben kiásott több száz lelet megerősítette azt a feltételezést, hogy a vaskori Silchester a La Manche csatorna túloldalán lévő korabeli településekhez hasonlóan gondosan megtervezett utcahálózattal rendelkezett.
A jelenleg háromezer négyzetméteren zajló ásatási területen találtakból kiindulva a tudósok arra következtetnek, hogy a szóban forgó várost körülbelül 5-10 ezren lakták, és mintegy ezer ház állt benne. Bár legtöbbjük igencsak szerény volt, és mindössze 7 négyzetméter alapterületre szorítkozott, a régészek szerint a város épületei közül 15-30 sokkal nagyobb szabású lehetett.
A homlokzatával a város egyik főútvonalára néző előkelő kúria az eddigi eredmények alapján akár a 28-35 méter hosszúságot és 8 méteres szélességet is elérte. Körülbelül 250 négyzetméter lakóterület, 1400 légköbméter állt a benne élők rendelkezésére. Szinte bizonyos, hogy nádtető fedte, és a fő támasztógerendák lyukainak méretéből arra következtetnek a szakemberek, hogy az építmény 8 méter magas lehetett.
Az a tény, hogy az előkelő otthon egy alaposan megtervezett városhoz tartozott, szintén nagy jelentőségű. A régészeti feltárásokból kiderül, hogy az időszámításunk előtti első század végén számos más vaskori várost alapítottak Britannia déli részén, ami igencsak valószínűvé teszi, hogy néhány ezek közül szabályos településszerkezetre épült.
Michael Fulford, a Readingi Egyetem régészprofesszora, egyben a silchesteri ásatás vezetője a következőképpen nyilatkozott a folyamatban lévő feltárásról: „Korábban mindenki azt gondolta, hogy a római kultúrát a Római Birodalom első évszázad közepén indított inváziója hozta el a Brit-szigetekre. Most azonban már kezdünk ráébredni, milyen mértékben hatott az európai kontinenst átitató római kultúra – például a házak felépítésében és a várostervezési tradíciókban – Britannia bizonyos területeire már legalább egy évszázaddal korábban.”
A rómaiak egyébként nem sokkal Britannia provincia létrehozása után benépesítették a mai Silchester környékét. A vaskori Calleva településére építették rá saját, Calleva Atrebatum nevű városukat. A máig megmaradt római városfalak és amfiteátrum a szigetország legjobb állapotú hasonló építményei közé tartoznak. Jelenleg sem tudjuk azonban az okát annak, hogy nem sokkal i. sz. 400-at követően miért ürítették ki a hódítók a települést. Mindenesetre a római város így egyike lett annak az alig 6 településnek Nagy-Britanniában, amelyre nem épült későbbi város.
Az idei ásatási szezon a vaskori Silchesterben augusztus közepéig tartott, és legközelebb jövő nyáron folytatódik. A feltárás a jövőben is nyitva áll majd a látogatók előtt, akik munka közben kísérhetik figyelemmel a régészeket és a felszínre hozott újabb leleteket.