Az egyik legrégibb angol műalkotás, a 8. és a 11. század között keletkezett elbeszélő költemény áll a kutatások középpontjában egy Dániában folytatott hatalmas régészeti feltárás nyomán.

Az időszámításunk szerint 6-10. századi Dánia királyi székhelyét, Lejrét feltáró archeológusok jelenleg egy királyi lakomacsarnok maradványait vizsgálják, amelyben – „az ég alatti leghatalmasabb csarnokban” – a 3182 soros költemény cselekményének java része is zajlott, amennyiben hihetünk a legendának. A félezer év leforgása alatt, egymástól eltérő időpontokban lakomákra, ünnepélyes ceremóniákra használt épületek közül eddig már hetet azonosítottak a szakemberek. A legkorábban emelt épület lehetett a Beowulfban emlegetett Heorot, amelyben Hroðgar király leghűségesebb harcosai gyűltek egybe mulatozni. Az elbeszélő költemény leírja, miként bőszítették fel a kiszűrődő zajok a Grendel nevű szörnyű teremtményt, és intézett rettenetes támadást a harcosok ellen, akik közül többet fel is falt, maga Hroðgar király pedig elmenekült.

A hős kitépi a szörny karját

A Beowulf egyedülálló darabja az óangol irodalomnak. A Brit-szigetekre azok a skandináv törzsek hozták magukkal a történetet, amelyek az 5-6. századi germán népekkel együtt a korabeli Angliában éltek. A jelenleg feltárás alatt lévő dániai területet már régóta összefüggésbe hozzák a költemény címszereplő figurájával, aki a mai Svédország déli részéről érkezett a dán király megmentésére. A történetben a Hroðgar és kísérete elleni támadásról értesülő Beowulf Dániába hajózik, és felajánlja a királynak, hogy megöli Grendelt. Miután az említett lakomacsarnokban alvást színlel, kézitusába keveredik a szörnnyel, akinek kitépi az egyik karját. Ezután Grendel elmenekül, hogy egy közeli barlangban érje a halál. Maga Beowulf pedig újabb ádáz csatában győzi le Grendel anyját, a boszorkányt, majd kincsekkel megrakodva tér vissza hazájába.

A kutatás mostani szakaszában a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy az egymás után épített lejrei lakomacsarnokok kialakítása, néhány esetben pedig a mérete is mintegy 500 éven keresztül (időszámításunk szerint nagyjából 500 és 1000 között) változatlan maradt. A kutatók azt is megerősítették, hogy a csarnokokat valóban hatalmas ünnepségek számára tartották fenn. Egy néhány hónappal ezelőtt elvégzett vizsgálat kimutatta, hogy – különösen a Beowulf korával összefüggésbe hozott lakomacsarnok környékén – több száz állat maradványa található: marháké, szopós malacoké, birkáké, kecskéké, őzeké, csirkéké, libáké, kacsáké és halaké.

Kincsek és csontok

A térségben felszínre hozott bronz, ezüst és aranytárgyak között 40 különböző ékszert is találtak a kutatók, amelyek némelyike tömör aranyból készült. A cserép ivóedények némelyikét pedig a mai Anglia, illetve Németország területéről hozták be az itt élők. Az elmúlt négy év régészeti leletei közé tartozik még egy 20 töredékből álló, arany gyűrűket és pántokat tartalmazó kincskészlet, a mindenható Ódin skandináv istenséget ábrázoló ezüstfigura, valamint egy sasszobor maradványa. Az archeológusok találtak egy hatalmas állati állkapocscsontot is – erről úgy tartják, egy barnamedvéé lehetett, amelyet egy külhoni vezér küldhetett a dán királynak ajándék gyanánt. A dániai ásatások teljes leletanyagáról és felfedezéseiről szóló jelentést előreláthatóan 2014 elején teszik közzé a tudósok.

A dán Roskilde Múzeum kurátora, a lejrei ásatások vezetője, Tom Christensen így nyilatkozott a feltárásról: „Most először van alkalmunk arra, hogy a régészet segítségével bepillantást nyerjünk a Beowulf legendához szorosan kapcsolódó, kulcsfontosságú dán királyi székhely egykori életébe.”