A megosztottság nem modern kori találmány, Németországban talált kőkorszaki leletek alapján már az akkori emberek sem keveredtek szívesen a tőlük különbözőktől. Több száz csontvázat vizsgáltak meg régészek és az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy már akkor erős volt a széthúzás a különböző rétegek között.

Amikor a földművesek megjelentek Közép-Európában nagyjából 7500 évvel ezelőtt, konfliktusba keveredtek a földhasználat miatt az itteni vadászókkal és gyűjtögetőkkel. A helyiek nem fogadták tárt karokkal őket.

Két különböző fejlettségű népcsoport élt egymás mellett és a kutatások azt bizonyítják, hogy kétezer évig nem is nagyon keveredtek egymással. A régebb óta itt élők északabbra húzódtak, hogy folytatni tudják megszokott életmódjukat, de nagyon sokáig nem akartak semmilyen kapcsolatot földművelő szomszédaikkal.

Ruth Bollongino, a Mainzi Egyetem biológusa azt mondta, hogy nem biztosak abban, ki állította fel ezeket a korlátokat, tehát nem tudják, hogy a földművesek nem akartak keveredni a vadászó-gyűjtögető népekkel, vagy fordítva. Az is elképzelhető, hogy mindkét népcsoport meg akarta őrizni identitását.

A kérdésre nehezen találják meg a választ, hiszen ebből a korból nincsenek írásos emlékek, csupán a tárgyakból lehet következtetéseket levonni. De a kutatóknak újabb és újabb technológiák állnak a rendelkezésükre, hogy elméleteket gyártsanak. Most például mitokondriális DNS-vizsgálatokkal próbálták meghatározni a vándorlási útvonalakat. Azt is meg tudják állapítani a fogak és csontok vizsgálatával, hogy mi volt az adott területen élők étrendje. Tudják, hogy főleg halakat ettek vagy inkább gabonát.

Nagy lehetett a kulturális különbség a két népcsoport között, a földművesek hangosak, zajosak voltak és büdösek is voltak egyszerre, megjelentek a háziállataikkal és mindent elfoglaltak – magyarázta Wolfgang Haak, az Adelaide Egyetem professzora. Ilyen párhuzamos társadalmakat találtak Hagen mellett.

A Blätterhöhle nevű barlangot 2004-ig nem fedezték fel, mert nagyon keskeny volt a bejárata. De a barlang egykor lakott volt, több mint négyszáz csontvázat találtak itt. A DNS-vizsgálat kimutatta, hogy a legtöbben vadászó-gyűjtögető népek leszármazottai voltak, néhányan pedig földműveseké.

Aztán jött a meglepetés, a vadászó-gyűjtögető emberek megmaradtak szokásaiknál és főleg halat ettek, a földművesek pedig saját ételeiket ették. Mindenki a saját életmódjához ragaszkodott és nem keveredett a másik csoporttal. Eközben azonban ugyanazt a temetkezési helyet használták 400-600 éven keresztül, így azt nem állíthatják, hogy nem is ismerték egymást. Valószínűleg közeli szomszédok voltak, kapcsolatban is voltak egymással, de nem keveredtek.