A rádió nagy szerepet játszott a huszadik század, különösen a 1930-as és 1940-es évek történetében. A korlátlan számú embert közvetlenül megszólítani képes médium nélkül például talán hatalomra se került volna Hitler, mindenesetre a tömegekre gyakorolt befolyásának jelentős részét sokkal nehezebben érhette volna el.

A rádió hatalmának legegyértelműbb – és egyben utólag a leghumorosabb – demonstrációjára mégis az Egyesült Államokban került sor 75 éve, 1938. október 30-án. Történt ugyanis, hogy a 23 éves, tehetséges színésznek és forgatókönyvírónak számító Orson Welles az év elején szerződést kapott a CBS országos rádióadónál, hogy egy hetente jelentkező műsorban saját alapítású színházának társulatával klasszikus és modern regények adaptációit adják elő.

Ezzel nem is lett volna gond, ha az október végi adásra nem H. G. Wells Világok harca című regényét választja Welles. A történetet nagy vonalakban sokan ismerik: a rádióhallgatók körében tömegpánik tört ki, mivel a regény arról szól, hogy a Földet marslakók támadják meg, az adaptáció pedig túlságosan jól sikerült. Azonban makacsul tartja magát az a tévhit is, hogy Welles szándékosan igyekezett elhitetni, hogy nem egy rádiójátékot, hanem valóságos közvetítést sugároz a rádió.

Pedig erről egyáltalán nem volt szó.

A tehetséges Mr. Welles

Az események egy másik, mára még nyilvánvalóbb jelenségre is felhívják a figyelmünket, nevezetesen arra, hogy a tömegmédia korában az emberek egyre több információt kapnak, de egyre kevesebb időt szánnak azokra, miközben egyre kevésbé is hajlandóak értelmezni a látottakat-hallottakat. A pánik kitörésére azért kerülhetett sor, mert a rivális NBC egy népszerű komédiája később végződött, mint ahogy Wellesék elkezdték a műsort. A hallgatók többsége így nem hallhatta, ahogy a Világok harca elején egyértelműen figyelmeztetik őket: fiktív történetet fognak hallani. Később pedig a marslakók támadása miatti rémületükben az emberek nem várták meg a műsor végét, ahol egyrészt – a beérkező hírek miatt is – újra elmondták mindezt, másrészt egyébként a regényhez hűen a földönkívüliek egy baktériumfertőzés miatt dicstelen véget értek.

Ami eközben történt, az már Welles és társai tehetségét bizonyítja. A rádiójáték helyszíni tudósításokat, híradásokat imitált, mégpedig olyan hitelességgel, hogy mintegy másfél millió ember fogta menekülőre a nagyvárosokban országszerte, százezrek pedig sokkos állapotba kerültek. A tömeghisztériának állítólag nem volt halálos áldozata, Wellest és a CBS-t pedig az események utáni vizsgálat felmentette a szándékos pánikkeltés vádja alól. A fiatalember mindenesetre egy csapásra világhírű lett, nem sokkal később már Hollywoodban csillogtathatta tehetségét, legismertebb rendezése pedig az Aranypolgár című film lett, amelyet ma is a filmtörténet egyik mérföldköveként tartanak számon.