Leonardo Da Vinciről annyit mindenki tud, hogy mindenféle szerkezetet tervezett. Ezek többsége valamilyen harcra vagy repülésre szánt eszköz volt, de Slawomir Zubrzycki egy békésebb találmányt épített meg: a viola organista nevű, különleges hangszert.

A viola organista látszólag zongoraszerű eszköz, de a klaviatúra léte és a formavilág megtévesztő: a bonyolult belső felépítés hegedűhöz vagy csellóhoz hasonló hangzást eredményez. A bemutatóról készült videót hallgatva az embernek olyan érzése van, mintha nem is egy hangszert hallana, hanem minimum egy vonós együttest.

A tapasztalatok alapján a korábban soha meg nem épített hangszeren nem is olyan egyszerű játszani. Bár különleges hangzásvilága van, a használójának játék közben számolnia kell a felépítésből, illetve a mozgó alkatrészek miatt kialakuló késéssel. A beszámolók szerint a hangszerben elhelyezett fémhúrokat nem úgy szólaltatják meg, hogy egy puha anyaggal bevont kalapáccsal megütik őket, mint a zongora esetében. Sokkal inkább a hegedűre hasonlít a módszer: néhány, lószőrből készült, vonóként működő, folyamatosan pörgő kerék ér hozzá a húrokhoz.

Valószínűtlen, hogy a viola organista leváltaná a zongorákat vagy a vonós hangszereket (vagy a szintetizátorokat), de érdekes eszközként állhat a zeneszerzők rendelkezésére, akik összetett vonós hangzást szeretnének, de nem akarnak egy halom zenész bérlésével és vezénylésével vesződni.

Da Vinci terveiben nemcsak a kerekes megoldás szerepelt, tervezett olyan hangszert is, ahol egy övszerűen, végtelenítve körbefutó szíj szólaltatná meg a húrokat. Az elmúlt ötszáz évben többen is készítettek hangszert a mester tervei alapján, 1575-ben például a nürnbergi Hans Hyden egy geigenwerk nevű hangszerrel állt elő, erről azonban csak ábrázolások maradtak fent. Obucsi Akió japán hangszerkészítő a kétezres évek elején szintén kísérletezett a dologgal. Zubrzycki a koncerttel szintén azt bizonyította, hogy da Vinci nem csak össze-vissza rajzolgatott, mikor papírra vetette a viola organista ötletét.