Mélyen a mai római utak alatt egy egész labirintus található, amely még az ókori város első napjaira vezethető vissza. Geológusok most feltárták ezeket az elfeledett folyosókat, elsősorban azért, hogy a modern épületek ne okozzanak kárt bennük.
Csak 2011-ben 44 olyan baleset történt, amely az ókori kazamatákkal volt kapcsolatos, beomlottak a föld alatti folyosók a modern épületek súlya alatt. 2012-ben ez a szám 77-re, 2013-ban 83-ra nőtt.
Hogy megelőzze ezeket a baleseteket, a George Mason Egyetem geológusa feltérképezte a föld alatti járatokat. Giuseppina Kysar Mattietti a legnagyobb kockázatú területekkel kezdte a kutatást.
Azért is fontos feltárni ezeket a folyosókat, mert az évek alatt a római lakosok maguk vették kézbe ezek fenntartását. A lehető legegyszerűbben láttak neki: fogtak egy zsák cementet, és befoltozták a lyukakat.
Róma vulkanikus kőzetre épült. Az első telepesek hamar rájöttek, hogy ez nagyon könnyen megmunkálható, könnyű vájatokat vágni bele. Szűk járatokat alakítottak ki, így a fölöttük lévő föld nem omlott be. Hogy ezek a járatok mégsem maradtak meg eredeti állapotukban, az időjárásnak és az embereknek is köszönhető.
Az eső amortizálta a köveket, a későbbi generációk pedig nem törődtek azzal, hogy megtámasszák a plafont, amikor szélesítették és bővítették a járatokat. Egy idő után katakombaként kezdték el használni a járatokat, majd víznyelőként – gombát is termesztettek itt. A második világháborúban bunkerként alkalmazták a bombatámadások idején. Látható tehát, hogy létük nyílt titok volt, s folyamatosan használták őket. Az utóbbi években azonban egyre inkább elfeledkeztek róluk.
A rómiak nem riadtak vissza a veszélyektől. Giuseppina Kysar Mattietti és csapata lézerrel járta végig a folyosókat, hogy rátaláljanak a gyenge pontjaira. Ha egy területet biztonságosnak találtak, személyesen is lementek, hogy térképre vigyék az adott szakaszt.
Érdekes munka volt, lelkendezett Giuseppina Kysar Mattietti, aki azt is elmondta, hogy amikor lent jártak, gyakran hallották a felettük elhaladó embereket.