Az Oxfordi Egyetem Keletkutató Intézetének munkatársa, Stephanie Dalley több mint húsz éven keresztül kutatta Szemiramisz legendás függőkertjének mítoszát és a fennmaradt régészeti leleteket. Nemrég megjelent könyve, a The Mystery of the Hanging Garden of Babylon (Oxford University Press, 2013), valamint a brit Channel 4 tévéadó ez alapján készült dokumentumfilmje új eredményekkel kecsegtet.

Eddigi hiedelmeink szerint – amelyek elsősorban Iosephus Flavius több évszázaddal későbbi híradásán alapulnak – II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605–562) babilóniai uralkodó építette a feleségének a hegy nagyságú földi paradicsomot, hogy ne gyötörje annyira a honvágy. Az oxfordi kutató azonban körülbelül egy évszázaddal korábbra és 300 kilométerrel északabbra teszi a függőkert megépítését, amelyről Sztrabón az i. e. 1 században így írt: „Boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.”

Dalley szerint az építmény Szín-ahhé-eríba asszír királyhoz köthető (i. e. 704–681), aki egyik domborművén azzal kérkedik, hogy a kert és a palota, amelyet épített, csoda minden népnek. A király unokája, Assur-bán-apli pedig reliefjén meg is örökítette a falak fölé emelkedő, vízvezetékrendszerrel öntözött luxuskertet. További ékírásos források, valamint a régészek által Ninive, az Újasszír Birodalom akkori központja körül feltárt vízvezeték-rendszer maradványai is alátámasztják a hipotézist, továbbá Szín-ahhé-eríba újraértelmezett felirata, amelyen a vizet nagy magasságba felemelni képes, bronzból készített csavarszerkezetről esik szó – jó négy évszázaddal az arkhimédészi csavar néven ismert szivattyú előtt!

Rejtőzködő csoda

Stephanie Dalley ősszel Irakba utazott, hogy a titkosítás alól feloldott amerikai kémműhold-felvételek alapján meghatározott területen helyszíni kutatásokat végezzen. Biztonsági okok miatt nem tudta a Moszul térségében sejtett egykori kertet megközelíteni, egy helyi forgatócsoport azonban megörökítette a földhalmokkal és kőtörmelékkel teli dombot, amely egy sűrű zöld növényzettel borított terület felé lejtett – Dalley szerint minden bizonnyal ez lehetett az ókor egyik csodájának eredeti helye.

Az ókori világ hét csodájának listáját a szidóni Antipatrosz írta le először az i. e. 2. században azzal a céllal, hogy a művelt utazó számára meghatározza, mi az, amit feltétlenül látnia kell. Mára mindössze a gízai piramisok maradtak fenn az eredeti – a későbbi századokban gyakran átírt – listáról, ám Szemiramisz függőkertje volt az egyetlen, amelynek a tudósok többsége eddig még a létezésében is kételkedett. Újabb régészeti kutatások végleg eldönthetik a kérdést, valóban Ninive környékén épült-e meg a bámulatos függőkert.