Felgyorsult városiasodás, növekvő társadalmi különbségek, iparosodás – hogy csak néhányat említsünk az utóbbi századok forrongásainak jól dokumentált okai közül. Ám egy új felfedezés arra világít rá, hogy hasonló tényezők húzódhattak meg a világ ma ismert legrégibb forradalma mögött is.

A mai Északkelet-Szíriában található mezopotámiai település, a Tell Brak néven ismert ókori Nagar törmelékhalma többek között két tömegsírt is magába zárt: a nagyjából az időszámításunk előtti 3800-ból származó sírokban összesen 150 férfit és nőt temettek el. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a város utcáin ölték meg őket, mielőtt a sírokba kerültek, és tekintve, hogy mind nagyjából ugyanahhoz az életkori szegmenshez, ám eltérő nemekhez tartoztak, valószínűbb, hogy nem külső támadás, hanem belső harcok áldozatai voltak. Ha az elmélet beigazolódik, mindez az erőszakba torkolló társadalmi elégedetlenség első ismert előfordulását támasztja alá.

A felkelés egyik oka a bizonyítékok alapján a település hirtelen népességnövekedése lehetett. Ebben az időszakban a Tell Brak ásatási helyszín alapjául szolgáló településen körülbelül 10 ezer ember élt – hozzávetőleg dupla annyi, mint 200 évvel korábban. A népességnövekedés forrása egy városi elit kiemelkedése és megerősödése volt. Hatalomra emelkedésük hatalmas középítkezésekhez vezetett, az áruk és szolgáltatások iránti igény növekedése pedig további népességgyarapodást idézett elő.

A jelenleg is zajló feltárásban részt vevő kutatók, a Cambridge-i és a Varsói Egyetem szakemberei kimutatták, hogy a populáció gyarapodása egybeesett a kézműves-iparos technikák fejlődésével. A szóban forgó időszakot megelőző ásatási rétegekből olyan tárgyi eszközök kerültek elő, melyeket a kézművesek maguk készítettek, s mindegyik egyedi jeleket viselt magán. A középületek felhúzása utáni korból előkerült leletek elemzése azonban arra mutat, hogy a kézművesek eszközei – az előkelő réteg kiemelkedését követően – egységesebbek, centralizáltabbak lettek. A kőből készült pengék, fonóorsófejek és más tárgyak egyre szabványosabb formát öltöttek, és tömegesen állították elő őket, ráadásul már nem egyes házakban elszórtan, hanem egy adott helyen nagyobb mennyiségben bukkantak rájuk a régészek.

A jelek szerint az erőszakba torkolló elégedetlenségben a szegénység is jelentős szerepet játszott. A házakban talált terménymagok tanúsítják, hogy egyre nagyobb tömegek fogyasztottak táplálékszegény ételeket. A gyermekkori alultápláltság jeleként az ásatáson feltárt koponyákon fogzománc-elégtelenséget is kimutattak.

Nők forradalma

A tudósok a maradványok elemzésével számos, a felkelésben résztvevőkkel kapcsolatos információra is bukkantak. Az egyik felkelésben például a városlakók komoly sérülések után is újra fegyvert fogtak: az ebben a konfliktusban talált férfikoponyák 20 százalékán többé-kevésbé begyógyult sebeket találtak. Egy további felkelés több hónappal vagy akár több évvel később következett be: sok százan estek áldozatául, főként fiatal felnőttek, közülük 65-nek a csontvázát tártak fel a régészek. A harmadik eseményben – szintén több hónapra rá – főleg nők voltak a főszereplők, ezt sejteti az a tömegsír, amelyben 85 áldozatot, túlnyomó többségükben nőket helyeztek el.

Az ásatást vezető dr. Augusta McMahon, a Cambridge-i Egyetem munkatársa megállapította: „Nagyon úgy fest, hogy az iparosodás, a település növekedése, az elszegényedés, az élesedő társadalmi különbségek, valamint a hatalmi centralizáció társadalmi elégedetlenséget okoztak, ami egyfajta forradalmat robbantott ki – utóbbit erőszakkal fojtották vérbe az előkelők.”