Egy új tanulmány szerint a járványok, a városok növekedése, és a nyomtatott sajtó is hozzájárult a lábasjószágok méretének változásához egy több évszázados időtartam alatt, a középkorban és a kora újkorban.

A Journal of Archeological Science című régészeti szaklapban publikált, a Londoni Régészeti Alap által támogatott kutatás az angol fővárosban és környékén talált 8 ezer állati csontmaradvány analíziséből vonta le következtetéseit. Most első ízben mutatták ki a tudósok, hogy a háziasított állatok átlagos mérete már a 14. század legelején növekedésnek indult. A feltételezések szerint ennek hátterében az állt, hogy a járványokban elsősorban a kisebb testű, gyengébb állatok pusztultak el.

A 15. és a 17. század között lezajlott méretváltozások azonban már elsősorban az emberi tevékenység számlájára írhatók. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a város terjeszkedésével és populációjának növekedésével, a húsigény emelkedésével az állattenyésztést egyre szervezettebb üzleti alapokra helyezték, ösztönözték az innovatív megoldásokat, amelyek eredményeként a gazdák nemcsak számában, de testtömegében is nagyobb állatállományt állítottak elő. A fajtanemesítéssel kapcsolatos ismeretek terjedését és megszilárdulását a nyomtatás feltalálása is elősegítette, amely a meglévő tudás sokszorosítása mellett az új ötleteket is felkapta.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Richard Thomas a következőképpen összegezte az elvégzett vizsgálatot: „Kimutattuk, hogy az emberi fogyasztásra szánt állatállomány méretének fejlődése fokozatosan, több évszázad alatt ment végbe. A legérdekesebb eredmény azonban az, hogy a 14. század elején lezajlott állatjárvány hatásának talán az első archeológiai jelét találtuk meg.”