Olyan az egész, akár egy Indiana Jones-film forgatókönyve: egy nemzetközi kutatókból álló csoport azt állítja, hogy mélyen az Amazonas esőerdejében talált egy ősi sírt, amely számos dél-amerikai rejtélyt oldhat meg.

A csapat Ecuador központjában talált egy építményt, ahol a világ egyik legkeresettebb kincse rejtőzhet. Eddig már feltártak egy nagyjából 80×80 méteres romot, de azt gondolják, hogy a közelben több ilyen is lehet. Az ásatások még nagyon az elején járnak, de a kutatóknak máris vannak elméleteik, hogy mit rejthet a helyszín.

Néhányan azt gondolják, hogy a romok Atahualpának, az utolsó inka uralkodónak a sírját rejtik, akit a spanyol behatolók fogtak el. De elképzelhető, hogy Llanganati kincsét rejtik a romok, amely óriási mennyiségű aranyból és egyéb drágakövekből állt, és amit Atahualpa követői gyűjtöttek össze váltságdíjként szabadon bocsátásáért. Szabadságáért cserébe ugyanis Atahualpa egy teljes szobányi aranyat ajánlott fel. Az ajánlatot visszautasították, és az uralkodót 1533-ban kivégezték.

A legendák szerint testét később exhumálták, bebalzsamozták és hívei ismeretlen helyre vitték. Sírját soha nem találták meg. A kincset vele temették el, nem ugyanabba a sírba, de a közelében. A sír és az arany utáni kutatás a történelem leghíresebb kincsvadászait is lázba hozta.

A kutatók azt gondolják, hogy a most talált romok jóval korábbiak, még az inkák előtti korszakból származnak, nagyjából időszámításunk előtt 500-ból. Ebből az itt talált szerszámok alapján következtetnek. A helyi legenda szerint a területen egykor gazdag civilizáció virágzott. Szokatlanul magas emberek éltek itt, a város az Óriások Elveszett Városaként él az emberek emlékezetében.

A romokat a Llanganates Nemzeti Parkban fedezték fel, brit, francia, ecuadori és amerikai régészek vettek részt az expedícióban. Az ecuadori kormányt értesítették a felfedezésről, és hamarosan egy nagyobb régészekből és paleontológusokból álló csapat kezdi meg a kutatást a romoknál.

A helyszín alig 30 mérföldre van Baños de Agua Santa várostól, de nyolc óráig tart az út a mocsaras és hegyes esőerdőn keresztül. A tengerszint feletti magasság 2500 méter, és szinte megállás nélkül esik. Ráadásul az egyik odavezető úton fennáll a veszély, hogy gyilkos méhek támadják meg a felfedezőket.