91 éves korában, egy tokiói kórházban meghalt Onoda Hiroo, a második világháború veteránja – írja az MTI. Hiroo arról vált híressé, hogy még Japán kapitulációja után is folytatta a háborút: harminc éven át bujkált a Fülöp-szigetek dzsungeleiben, és folytatta a harcot. Nem hitte el, hogy vége a háborúnak.
Onodát partizánakciók végrehajtására képezték ki. Háromfős egységével 1944-ben küldték a Fülöp-szigeteki Lubang-szigetre, hogy vegyék fel a harcot az amerikai csapatokkal. Parancsba adták neki, hogy sose adja meg magát, és tartson ki, míg megérkeznek a japán katonák.
Az osztag létezésére 1950-ben derült fény, miután az egyik katona megszökött. Ezután röpcédulákat szórtak repülőgépekről, hogy tudassák az osztagparancsnokkal: a japán császári hadsereg kapitulált, a háború öt éve véget ért. Onoda viszont a röpcédulázást az ellenség megtévesztő akciójának hitte, ezért nem adta fel a harcot: továbbra is figyelte a katonai létesítményeket, és több mint harminc katonát és civilt ölt meg.
Miután az osztag egyik tagja meghalt, Onoda az utolsó megmaradt társával folytatta a harcot. Tokió és Manila tíz éven át hiába kereste őket. 1959-ben felhagytak a kutatással, mert azt hitték, a katonák már meghaltak. 1972-ben viszont a kétfős osztag újabb támadást indított; ebben Onoda bajtársa meghalt, de ő maga túlélte az akciót.
A japán kormány ekkor egy kutatócsoporttal a katona egyik családtagját is a Fülöp-szigeteki őserdőbe küldte, hogy rábeszélje Onodát a megadásra. Az alhadnagy neki sem hitte el, hogy már vége a háborúnak. Végül egy kalandor – akit Onoda először agyon akart lőni – megpróbálta elmagyarázni neki, hogy véget ért a harc, de Onoda megmakacsolta magát. Azt mondta, ő csak a saját parancsnokára hallgat.
A parancsnokot Tokióban találták meg, ahol egy könyvesboltot vezetett. Ő 1974-ben, az akkor már nem létező japán hadsereg egyenruhájában érkezett meg Lubang szigetére, és parancsot adott Onodának, hogy adja meg magát. A katona engedelmeskedett; Tokió kérésére a Fülöp-szigeteki kormány megkegyelmezett neki.
Onoda esete nem egyedülálló. Jóval a japán kapituláció után néhány tucat japán katona tovább folytatta a harcot több ázsiai országban, mert nem hitték el a japán vereséget. Közülük viszont Onoda volt az egyik legkitartóbb, és ő lett a leghíresebb. Miután 1974-ben hazatért, azt mondta, hogy a harminc évig tartó dzsungelharc során csak arra gondolt, hogy végrehajtsa a parancsot.
Onoda a háborúja után több könyvet is írt. Sikeres vállalkozó lett: olyan kiképzőiskolát nyitott, ahol túlélési technikákra oktattak gyerekeket.