Új dokumentumokat tett közzé az amerikai nemzetbiztonsági archívum az 1968-as Freedom Drop hadműveletről, illetve a USS Pueblo kémhajó észak-koreai kalandjáról. Az esetről eddig csak annyit lehetett tudni, hogy az észak-koreaiak tisztázatlan körülmények között foglyul ejtettek egy amerikai hadihajót, most azonban az is kiderült, hogy a világ az atomháború szélére sodródott, a katonai vezérkar már engedélyezte a nukleáris csapást Phenjan ellen, de a szovjet diplomácia végül megmentette a helyzetet.
A USS Pueblo az NSG (az amerikai haditengerészet hírszerzési osztálya, 2005-ben megszüntették) egyik kémhajója volt. 1944-ben építették, eredetileg teherhajónak, később, amikor a koreai, majd a vietnami háború kapcsán egyre forróbb lett a helyzet Délkelet- és Kelet-Ázsiában, a haditengerészet japán támaszpontjára került és átépítették kémhajónak. 1968 januárjában a Sasebo támaszpontról indult útnak a Japán-tengeren az esetleges szovjet flottamozgásokat felderíteni, illetve az észak-koreai katonai kommunikációt lehallgatni; végső soron azt kideríteni, hogy az északi koreaiak terveznek-e újabb inváziót a déliek ellen, és az egészben benne vannak-e a szovjetek és a kínaiak.
Az amerikaiak szerint sosem hagyta el a nemzetközi vizeket, az észak-koreaiak szerint viszont behajózott az ő felségvizükre. Hogy kinek van igaza ebben a kérdésben, soha nem fogjuk megtudni, mindenesetre az észak-koreai hadihajók felfedezték a USS Pueblót, tüzet nyitottak rá. Az amerikaiak - lévén különösebb fegyverzetük nem volt - megpróbáltak elmenekülni, de hiába, a koreaiak foglyul ejtették a hajót, és teljes legénységét. Ezzel elkezdődött a Pueblo-krízis, egy több mint egy éven át tartó túszdráma, ami nem kapott különösebb figyelmet a világsajtóban, mivel a hajó foglyul ejtése éppen egybeesett a vietnami háború egyik csúcspontjával, a Tet-offenzíva megindításával.
Az amerikai hadseregnek nem csak azért fájhatott a feje, mert a 76 fős legénységet foglyul ejtették, és a jelentések szerint rendszeresen megkínozták őket, hogy katonai titkokat adjanak ki. Maga USS Pueblo volt a legfőbb titkok tudója, ami kémhajó lévén fel volt szerelve az összes amerikai katonai titkosítást visszafejtő szerkezetekkel. Mint később kiderült, a hajó foglyul ejtésében valószínűleg a szovjetek keze lehetett, és a dekódoló berendezésekre azért volt szükségük, hogy ellenőrizzék a hírhedt kém, John A. Walker által nekik eladott titkos információk valódiságát.
A krízist végül sikerült megoldani, a szovjetek diplomáciai segítségével, illetve a Dél-Koreának nyújtott amerikai katonai támogatás megerősítésével. Csakhogy amíg eddig sikerült eljutni, az amerikai vezetésben egészen magas szinteken is felmerült, hogy helyzetet erővel kellene inkább rendezni. Az eredeti terv az volt, hogy amerikai hadihajókat küldenek Wonsan, a legfontosabb észak-koreai kikötőváros közelébe erőt demonstrálni, hogy nyomatékot adjanak a diplomáciai követelésnek. Az amerikai haditengerészet azonban akkoriban éppen Vietnammal volt elfoglalva, és nem tudott annyi hadihajót nélkülözni, mint amennyi ehhez kellett volna. A vezérkar fontolóra vette az Észak-Korea elleni totális inváziót is, a hagyományos módszerekkel, intenzív bombázás után partraszállás. Ez viszont még jobban elvonta volna az erőket Vietnamról, ráadásul a hírszerzés információi szerint a szovjet, és kínai beavatkozást is kockáztatta volna vele az USA. Így született meg végül az Operation Freedom Drop terve.
A Freedom Drop hadművelet lényege az volt, hogy megszórják a főváros Phenjant és a fontosabb katonai célpontokat 70 kilotonnás atombombákkal, biztonságos távolból, rakétákkal indítva a tölteteket. A haditervet a csendes-óceáni flotta főparancsnoka, Ulysses S. Grant Sharp admirális dolgozta ki (akitől egyébként még abban az évben átvette ezt a posztot John S. McCain, Jr., a 2008-as elnökválasztásom Obama ellenében elbukó republikánus elnökjelölt, John McCain apja). Az amerikai hadsereg legfőbb döntéshozó kara, az egyesített vezérkar elfogadta a tervet, a vezérkari főnök, mint a védelmi miniszter és az amerikai elnök legfőbb katonai tanácsadója zöld utat adott. A diplomácia azonban még egy esélyt kért, hogy rendezze a helyzetet erőszak nélkül – és ez a szovjetek hathatós segítségével végül sikerült is.
A legénységet elengedték, de a hajó máig Phenjanban van, turistalátványosságként mutogatják, mint az észak-koreai nép győzelmének mementóját az agresszor Amerika felett. Érdekesség, hogy négy tengerész évtizedekkel az eset után beperelte az észak-koreai államot a kínzások miatt, és a bíróság meg is ítélt nekik 65 millió dollár kártérítést – amit azóta is próbálnak behajtani, az észak-koreai kormányhoz köthető, a bojkott miatt befagyasztott amerikai bankszámlákról.