Több mint hat évszázaddal ezelőtt, 1394. március 4-én látta meg a napvilágot a portugál király harmadik fia, Tengerész Henrik, aki nem szeretett vízre szállni, ma mégis a legnagyobb hajósok közt emlegetjük. De mi volt legendás afrikai expedícióinak az igazi célja?
Ha a nagy földrajzi felfedezések koráról beszélünk, általában a bátor hajósok nevei jutnak eszünkbe, akik az ismert világ határain túlmerészkedve előkészítették, hogy a következő évszázadokban Nyugat-Európa gyakorlatilag az egész földgolyóbist uralma alá vonja. Pedig nem szabadna elfeledkeznünk I. János portugál király 620 éve született harmadik fiáról sem, aki Tengerész Henrik néven vonult be a történelembe.
A dolog iróniája az, hogy ugyan – különösen hazájában – élénken ápolják a herceg emlékét, ám minden bizonnyal olyasmiért tisztelik leginkább, amit éppenséggel nem tett meg. Állandósult melléknevéből például arra következtethetnénk, hogy kiemelkedő képességű hajós volt, ám hosszabb ideig mindössze néhányszor tartózkodott hajó fedélzetén, és az általa szorgalmazott felfedezőutak egyikén sem vett részt. Ott van aztán a sagres-i, általa alapított tengerészeti iskola (amit egyesek egyenesen Akadémiaként emlegetnek).
A legújabb kutatások arra jutottak, hogy ennek létezését semmilyen egykorú forrás nem bizonyítja. Valószínűleg legenda az is, hogy az ő útmutatásai alapján épültek volna az első, hosszabb nyílt tengeri utakra is alkalmas európai hajók, a karavellák, és az is kétséges, hogy valóban azért ösztönözte a hajósokat Afrika nyugati partvidékének feltérképezésére, mert megsejtette: a korban elfogadott nézettel szemben a kontinenst meg lehet kerülni, és ebben az irányban is el lehet jutni a fűszerek földjére, Indiába. A valósághoz valószínűleg közelebb áll, hogy harmadik, a tróntól messze álló fiúként a fő célja az volt, hogy valahol Afrikában saját királyságot alapítson.
Viszont kétségtelen, hogy érdeklődött a földrajz és a csillagászat iránt, de ami ennél fontosabb, a Krisztus Lovagrend nagymestereként megvoltak az anyagi eszközei arra, hogy a szép szavakon túl bőségesen megfizesse azokat a hajósokat, akiket veszélyes, ismeretlen vidékek feltérképezésére küldött. Ha nem is ő tervezte az új hajókat, az ő kincstárából származó aranyak csábítása vette rá a tengerészeket, hogy egyre messzebb és messzebb merészkedjenek, és ehhez járműveiket és navigációs tudásukat is fejlesszék. 1460-as halála után három évtizeddel az ő ösztönzésére kitaposott csapáson a portugál hajósok elérték a Jóreménység-fokát, majd nem sokkal később Vasco da Gama már a hőn áhított Indiába is eljutott Afrika megkerülésével.