Egy tavaszi napon egy földműves család kútásás közben meglepő felfedezést tett Sanhszi (Shaanxi) tartományban, Hszien (Xian) város közelében. 1974. március 29-én nagyjából 1,6 kilométerre ástak Csin Si Huang-ti császár sírjától, amikor egy üregben agyagból készült szobrokat találtak.
A felfedezés nem volt teljesen előzmények nélküli, az elmúlt évszázadokban nagyon sok agyagból készült edényt, szobordarabot találtak a környéken. A földművesek felfedezése azonban szenzációs volt, kínai régészek az üregben megtalálták a valaha készült legnagyobb agyagszobor-gyűjteményt.
Az agyagból készült katonák mellett az első kínai császár teljes föld alatti nekropoliszát is megtalálták. Az egész nekropolisz úgy épült fel, mintha a császár valódi palotájának a mása lenne irodákkal, termekkel és más építményekkel az amúgy fallal körülvett területen. A sírkamra egy 76 méter magas, 350 méter hosszú és 345 méter széles földpiramis mellett található.
A megépülése óta eltelt két évezredben nagyjából öt méter vastagságban lepte el a föld a sírt, de a régészek találtak olyan nyomokat, hogy a sír környékét már korábban megzavarták. A császári sír környékén például találtak a 18-19. századból származó sírokat is. Korabeli feljegyzések szerint ekkor is találtak néhány cserépdarabot, de mint értéktelen tárgyakat visszaásták a földbe.
Csin Si Huang-ti volt Kína első császára, a kínai császárság és a Csin-dinasztia megalapítóját, Kína is tőle kapta nevét. Időszámításunk előtt 260-ban született, 13 évesen lett Csin királya. Ahhoz, hogy tényleg ő legyen az uralkodó, le kellett számolnia a hatalmás fenyegető klikkekkel. Legendásan ütőképes és fegyelmezett hadseregével elfoglalta és uralma alá hajtotta az országot.
Az agyaghadsereg és síremlékének építését már trónra lépésekor elrendelte, egészen haláláig zajlottak a munkálatok. Nevéhez fűződik a Kínai Nagy Fal megépítése is, birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat kötötte össze. 210-ben halt meg egy utazása közben.
A sír keletkezése utáni időkből származó történelmi feljegyzések szerint Csin Si Huang-ti császár sírhelyének építését időszámításunk előtt 246-ban kezdték meg és nagyjából hétszázezer munkás vett részt a munkálatokban. Szima Csian történész feljegyzései szerint igencsak pompázatosra tervezték a nekropoliszt, még higanyfolyókról is ír. A mostani ásatások magas koncentrációban találtak higanyt a sírban, így akár lehet valami alapja Szima Csian írásának.
Maga a sírkamra hermetikusan volt elzárva a külvilágtól és valószínűleg soha nem nyitották ki egészen megtalálásáig. Erre abból következtetnek a kutatók, hogy néhány agyagkatonán található festéknyom a megtalálás után halványulni kezdett, és a levegő hatására repedezni kezdett.
Hatalmas munka volt, építése nem is maradhatott titokban, ennek ellenére évszázadokon keresztül senki nem is tudott a sír létezéséről. Ennek egyik oka az lehetett, hogy nagyon sokat megöltek a sírhelyen dolgozó munkások közül. A régészek megtalálták a maradványokat, a munkásokat valószínűleg élve falazták be, hogy senkinek ne tudják elárulni a titkokat és az ott rejtett kincsekről sem tudjanak beszélni.
A síremlék három nagy egységből áll, ezeket árok- és gödörrendszer tagolja, a katonák az árkokban találhatóak szorosan egymás mellett, mint egy valódi hadsereg. Összesen nyolcezer katona található itt, 130 szekér, 520 ló, ezen kívül még 150 lovas. A katonákat rangjuk alapján állították sorba, a legmagasabb rangúak a tábornokok. Van néhány hivatalnok is, és találni földműveseket, zenészeket, akrobatákat is a szobrok között.
A katonák égetett agyagból készültek, a nyersanyagot a Li hegység északi lábánál nyerték ki. A figurákat császári munkások és helyi mesteremberek készíthették viszonylag rövid idő alatt. A végtagok, a törzs és a fej külön-külön készültek el, ezeket később rakták össze. Összesen nyolcféle fejmintát használtak, de valamennyi katona arcvonása egyedi lett, különböző arckifejezéseket is alkottak nekik agyagból. A katonák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen rangúakról van szó. Mindegyik katona fegyvert tartott a kezében, és a feljegyzések szerint ezek többsége valódi fegyver volt, de ezek többségét már korábban ellopták.
A császár temetése után nem sokkal, időszámításunk előtt 206-ban lázadás tört ki, a sírkamrát őrző termeket felgyújtották. Szerencsére a katonák nem semmisültek meg, csak megrongálódott néhány. Ráadásul az akkor rájuk omló földréteg két évezreden át épségben meg tudta őrizni a katonákat.
A szobrokat hivatalosan először az 1982-es világkiállításon mutatták be. Magyarországon is jártak a szobrok, először 1988-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban állítottak ki 11 katonát és egyéb eszközöket. Akkor még az eredeti katonákat láthatták a múzeumba látogatók, később több alkalommal (például 2011-ben) már csak másolatokat hoztak Budapestre. Ennek oka, hogy a kínai hatóságok már majdnem két évtizede csak rendkívüli esetekben járulnak hozzá, hogy a kétezer éves figurákat külföldre szállítsák, inkább másolatokat küldenek.