A Szent Korona hányatott története során mindvégig a magyar trónért és a jogrend megszilárdításáért folyó hatalmi harcok kereszttüzében volt. Előfordult az is, hogy maga az uralkodó vitette és záratta el a Koronát, hogy megússza a koronázáskor kötelező eskütételt a magyar rendek jogainak tiszteletben tartására. 230 évvel ezelőtt így tett II. József Habsburg uralkodó, aki tettéért ki is érdemelte a „kalapos király” ragadványnevet.
Jól tudjuk, hogy az anyja, Mária Terézia halálát követően egy évtizedig, 1780 és 1790 között uralkodó „kalapos király” soha nem koronáztatta magát magyar királlyá. Ez részben abszolutisztikus törekvéseit jelző, a magyar nemesség hagyományainak semmibe vételét mutató szimbolikus gesztus volt, másrészt viszont nagyon is gyakorlatias döntés.
A hagyományoknak megfelelő koronázás feltétele lett volna ugyanis a koronázási fogadalom is, amely számos tekintetben megkötötte volna a gyors és kíméletlen reformokat tervező uralkodó kezét. Márpedig II. József a rendeleti úton történő kormányzás engesztelhetetlen híve volt: tízéves országlása alatt naponta két rendeletet alkotott (köztük olyan kikerülhetetlen kérdésekről, mint a női divat), s egyszer sem hívta össze a magyar országgyűlést, amivel alaposan felbosszantotta a magyar rendeket.
Ha ez nem lett volna elég a nemesi ellenállás feltüzeléséhez, a császár és király ráadásul minden hagyományt lábbal tiporva, 230 évvel ezelőtt, egy magyarországi látogatást követően parancsot adott a Szent Korona Bécsbe szállítására, amely végül 1784. április 14-én meg is érkezett az osztrák fővárosba.
Az esemény egyben a központosító reformok nyitányát is jelentette: egy hónappal később II. József Magyarországon a német államnyelv használatát bevezető rendeletet adott ki, nem sokkal ezután pedig eltörölte a magyar szeparatizmus bástyájának számító vármegyerendszert is.
Hangzatos céljai ellenére József minden helyi érdeket és érzékenységet figyelmen kívül hagyó intézkedéseivel nem sokra jutott, 1790-re, súlyos betegen be is látta kudarcát: három rendelet – köztük a szabadabb vallásgyakorlást engedélyező nevezetes türelmi rendelet – kivételével eltörölte intézkedéseit.
Az elszállításhoz hasonlóan szimbolikus jelentőségű, hogy két nappal halála előtt, 1790. február 18-án utasítást adott a Korona visszajuttatására. Az ereklyét diadalmenetben, Pozsonyon, Győrön és Esztergomon át vitték Budára, József utódját, II. Lipótot pedig még abban az évben, november 15-én annak rendje és módja szerint meg is koronázták vele.