A Mars 1941-ben teremtette meg az M&M's cukorkákat, eredetileg öt színben gyártották: barna, sárga, zöld, lila és piros. A hatvanas évekre a piros lett a márka nem hivatalos szóvivője, minden hirdetésben ez szerepelt. Pont úgy, mint ma: a piros volt a hagyományos, csokival töltött cukorka, míg a sárga a mogyorós társ.

Aztán 1976-ban hirtelen eltűnt. Nem csupán a reklámokból, hanem a csomagokból is. Egy egész évtizedig nem gyártottak piros M&M's cukorkát. Az egész cukorka-mccarthyzmus mögött kormányzati túlkapások és fogyasztói tudatosság is fellelhető. De haladjunk sorjában.

Az amaranth, vagy Red Dye No.2 egy sötétvörös vagy lila adalékanyag, melyet élelmiszerek és kozmetikumok színezésére használtak 1878 óta. A hetvenes évekre több mint tízmilliárd dollár értékű terméket színeztek vele – köztük üdítőitalokat, hotdogokat, fagylaltokat és más feldolgozott ételeket.

1938-ban az amerikai Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) számos tesztet végzett az adalékkal, de nem találtak semmilyen veszélyes anyagot benne. Az ötvenes években nagyon sok gyerek megbetegedett, miután egy olyan Halloween-édességet ettek, amelyben benne volt ez az adalék. Az FDA a hatvanas években továbbra folytatta a vizsgálatokat, de továbbra sem talált semmi veszélyeset a Red Dye No.2-ben. Biztonságosnak és elfogadottnak tartották.

A hetvenes években aztán orosz tudósok felrobbantották az amaranth-bombát. Harminchárom hónapon keresztül amaranth-tal etettek hím patkányokat és az ötven állatból 13-nak (26 százalék) agydaganata lett. A rákövetkező évben nőstény patkányokkal ismételték meg a kísérletet és az eredmény nagyarányú halvaszületés lett. Bár az amerikai tudósok nem fogadták el orosz kollégáik módszereit, az FDA vizsgálatot rendelt el. A következő négy évben számtalan amerikai kísérletet végeztek el az adalékkal.

Végül 1975-ben az FDA elrendelt egy kísérletsorozatot, amely pontot tesz a viták végére, megállapítja, hogy a Red No.2 rákkeltő-e. A gond az, hogy magát a kísérletet az egyik kutató élete egyik legpocsékabb kísérletének nevezte: a patkányokat összekeverték, nem tudták követni, melyiknek adtak az adalékból és melyiknek nem. A patkányok egy részét hagyták elpusztulni a ketreceikben.

Az adatok tehát egyáltalán nem voltak meggyőzőek, az FDA elsőre azt állapította meg, hogy a Red No.2-nek nincsen negatív hatása a patkányokra. Egy másik kormányhivatal azonban megtámadta az eredményeket. Alexander Schmidt, az FDA megbízottja nem volt hozzászokva ahhoz a médiafelhajtáshoz, amit a Red No.2 okozott. A nyilvános vitán összeomlott és hiába volt meggyőződve arról, hogy nem veszélyes az adalék, 1976-ban meghajolt a nyomás előtt és visszavonta a festékanyag engedélyét és betiltotta használatát.

A kutatók hiába érveltek azzal, hogy egy átlagos felnőttnek legalább 7500 dobozos üdítőt kellene naponta meginnia ahhoz, hogy a patkányokhoz hasonló dózisban legyenek kitéve az amaranthnak, az FDA már tartotta magát a hibás döntéshez. A média őrjöngeni kezdett és rákkeltőnek nevezte az adalékot. Az amerikaiak pedig bepánikoltak.

A hisztéria tetőfokán cégek százai kényszerültek visszahívni minden olyan terméket, amely amarathot tartalmazott: ekkor tűnt el a piros M&M's is. A legfurcsább az egészben, hogy a piros M&M's-ben soha nem volt Red No.2, a Mars mindig is a jóval kevesebb vitát kiváltó Red No.40-et használta. A kérdés tehát, miért tűnt el a piros cukorka?

Az M&M's akkori közleménye szerint azért vonták ki a piros színű cukorkát, mert nem akarták összezavarni a vásárlókat. Ahelyett, hogy elmagyarázták volna, hogy ez nem az a piros festék, a könnyebb utat választották. A piros helyett pedig bevezették a narancssárga cukorkát.

Nagyjából kilenc évig nem volt piros cukorka a csomagokban, eltűnt a hirdetésekről és a televíziós reklámokból is, helyette mindenhol a narancssárga cukorka szerepelt. A nyolcvanas évek elején például ilyen volt egy M&M's reklám a tévében.

Egészen 1985-ig tartott ez az állapot, míg egy egyetemi diák elérte, hogy visszatérjenek a piros cukorkák. Paul Hethmon nyolcadikos volt, amikor eltűntek a piros M&M's-ek. Elsőéves egyetemista korában szövetséget alapított a piros színű cukorka visszatéréséért, ez volt a Society for the Restoration and Preservation of Red M&M’s. Felvették a kapcsolatot a Mars gyárral, Ronald Reagan amerikai elnökkel és az FDA-val is.

A Mars első válaszában még azt írta, hogy nem kívánja visszahozni a forgalomba a piros cukorkát. Időközben azonban Paul Hethmon erőfeszítéseinek komoly rajongótábora lett, levelek ezreit írták a világ minden részéről a piros M&M's visszatérését követelve. A média megint ráugrott a témára, nagy nyilvánosságot biztosítva az ügynek, szinte élharcosává vált a piros cukorka visszahozásának.

A Mars végül megadta magát és azt írta Hethmonnak, hogy "azokkal történnek jó dolgok, akik kivárják", újra lesz piros M&M's és azt akarják, hogy ő legyen az első, aki értesül róla. A cég kihasználva az ingyenreklámot, amit a média biztosított neki, 1985 karácsonyán mutatta be az új piros M&M's-eket. Azért a narancssárga cukorkát is megtartotta, a csomagok tartalmát pedig a következő módon változtatta meg: mindegyikben van 30 százalék barna, 20 százalék piros, 20 százalék sárga, a többi színből pedig 10-10 százalék.