Bonnie és Clyde a gazdasági válság idején vált népi hőssé; ők voltak a rablók, akik elveszik a népet kifosztó bankok pénzét, hülyét csinálnak a rendőrökből, és minden tűzharcból élve keverednek ki. Évekig üldözték őket, mire sikerült rajtuk ütni. Ma nyolcvan éve, hogy a 154-es út mellett szitává lőtték a világ egyik leghíresebb szerelmespárját.
Bonnie Parker és Clyde Barrow mindig híres akart lenni, csak nem pont így. Bonnie fiatal korában verseket és dalokat írt, aztán a tizenhatodik születésnapja előtt hozzáment a középiskolai osztálytársához, Roy Thorntonhoz. Hónapokon belül tönkrement a házasságuk, és miután 1929-ben rablásért letartóztatták Thortont, Bonnie sosem látta többé; nyilván nem a múlhatatlan szerelem miatt viselte a halála napjáig a jegygyűrűjét. A lány pincérnőként dolgozott, de 1929 végén kitört a nagy gazdasági válság, és elvesztette a munkáját.
Clyde körülményei sem voltak szerencsésebbek. 1909. március 24-én született a texasi Telicóban; nyolcan voltak testvérek, ő volt a hatodik gyerek. A farmer szülők sokszor annyit sem kerestek, hogy enni adjanak a gyerekeknek, így a nehéz időkben Clyde-ot gyakran küldték el a rokonaikhoz. 12 éves volt, amikor a család Dallasba költözött; az apja itt nyitott benzinkutat.
Nyugat-Dallas akkoriban elég zűrös környék volt. Clyde és a bátyja, Marvin gyakran bajba keveredett. Clyde-ot először azért tartóztatták le, mert nem vitt vissza időben egy dallasi útra kikölcsönzött bérautót. Az autókölcsönző később ejtette a vádat, de az esetnek nyoma maradt Clyde kartonjában. Három hét múlva került mellé egy másik bejegyzés is: idősebb bátyjával, Ivannal elloptak egy teherautónyi pulykát.
Bonnie és Clyde 1930-ban találkoztak egy közös barátjuknál. Hamar egymásba szerettek, de a románcot beárnyékolta, hogy Clyde-ot két évre lecsukták. Az elkeseredett Bonnie csempészte be Clyde-nak a pisztolyt, amivel 1930. március 11-én kitört a börtönből. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, arról lehetne vitatkozni, mert alig egy hét múlva Clyde-ot elkapták, és tizennégy évet sóztak a nyakába, amit a huntsville-i Eastham Prison Farmon kellett letöltenie. Az Eastham híres volt a kíméletlenségéről; a rabokat verték, korbácsolták, és ha szökni próbáltak, agyonlőtték őket.
Clyde egy életre meggyűlölte a börtönt. Remélve, hogy így áthelyezik máshová, megkérte egy rabtársát, hogy baltával csapja le néhány lábujját. A rabtárs ezt meg is tette, de a lesántult Clyde-ot mégsem helyezték át az Easthamből. 1932-ben Clyde anyja elérte, hogy a texasi kormányzó feltételesen szabadlábra helyezze fiát. Clyde-nak munkát kellett vállalnia, és mankón bicegve hagyhatta el Texast.
Az emberek nem könyörtelen rablógyilkosokat, hanem a nép hőseit látták Bonnie-ban és Clyde-ban. Akik bemutatnak a rendszernek, mindig átverik a rendőröket, minden tűzharcból élve kerülnek ki – és közben kifosztják a bankokat.
Gazdasági válságok idején az emberek gyűlölik a pénzintézeteket, és minden, a bankokat ért sérelmet győzelemként ünnepelik. Pedig Bonnie és Clyde a bankoknak okozta a legkevesebb kárt.
A néhány sikeres bankrablás, amit a Barrow-banda elkövetett, inkább Clyde és Raymond Hamilton nevéhez fűződik. A banda összesen alig másfél tucat bankot rabolt ki, és volt, hogy csak öt-tíz dollárt zsákmányoltak.
Clyde a gazdasági válság kellős közepén jött ki a börtönből. Még akkor is nehéz lett volna munkát találnia, ha nem lett volna büntetett előéletű és lett volna munkatapasztalata. Csoda, hogy miután meggyógyult a lába, visszatért a rablótámadásokhoz?
Bonnie és Clyde első közös akciója egy üzlet kirablása volt. A rablás közben Bonnie végig a kocsiban ült, de a rendőrök elkapták, és a texasi Kaufman börtönbe vitték; később bizonyíték hiányában felmentették. Eközben Clyde és társa, Raymond Hamilton megszervezett egy másik rablást 1932 áprilisának végén. Csak egy vegyesboltot akartak kifosztani, de valami félresikerült: rablás közben agyonlőtték John Buchert, az üzlet tulajdonosát. Innentől már rablógyilkosként kezelték őket.
Bonnie is bűnrészes volt, így döntenie kellett: feladja magát és börtönbe kerül, vagy Clyde-dal marad? Mivel tudta, hogy a férfi soha nem menne vissza az Easthambe – megesküdött, hogy inkább meghal –, sejthette, hogy a halál vár rájuk. Mégis a férfival maradt.
A következő két évben Bonnie és Clyde végigrabolta Texast, Oklahomát, Missourit, Louisianát és Új-Mexikót. Részben azért tudták ilyen hosszú ideig megúszni, mert mindig közel maradtak az államhatárokhoz, mivel a rendőrök üldözés közben nem léphették át az államhatárt. Bonnie és Clyde sokszor kihasználta a kiskaput, de ez csak addig ért valamit, amíg rájuk nem szállt az FBI.
Clyde, bár hivatalos munkatapasztalata alig volt, tényleg ügyes bűnöző volt. Gyakran váltogatta a kocsikat, rendszeresen cserélgette a rendszámtáblákat, és gyakran tanulmányozta a térképeket. Ennek meg is volt az előnye: autós üldözéseknél rendre lehagyta a rendőröket, és úgy tűnt, minden mellékutat jól ismer. Néhány havonta látogatták a családtagjaikat: Bonnie az anyját, Clyde pedig anyját, és kedvenc lánytestvérét, Nellt.
Bonnie és Clyde már majdnem egy éve menekült, amikor 1933 márciusában Clyde testvére, Buck kiszabadult a Huntsville börtönből. Ekkorra a szerelmespárt már számos szövetségi hatóság üldözte: több gyilkosság, bankrablás és autólopás volt a számlájukon, nem beszélve a kisebb boltok és benzinkutak kifosztásairól. Úgy döntöttek, kibérelnek egy lakást a missouri Joplinban, hogy találkozzanak Buckkal, és a feleségével, Blanche-sal.
Már két hete laktak itt, amikor április 13-án a rendőrök rajtuk ütöttek. Lövöldözés tört ki; a halálra rémült Blanche sikoltozva kirohant a főbejáraton. A tűzharcban egy rendőr meghalt, egy másik halálos sebet kapott. Bonnie, Clyde, Buck és a Barrow-bandához tartozó W. D. Jones az autójukba pattantak, és sietve elhagyták a helyszínt; a sarkon fölszedték a még mindig lélekszakadva rohanó Blanche-t is.
Nem kapták el őket, de a rendőrök a házkutatásnál több tekercs előhívatlan filmet találtak, valamint Bonnie egyik versét, a Story of Suicide Sal (Az öngyilkos Sal története). Ez már elég volt ahhoz, hogy a két rablóból legenda legyen: Bonnie és Clyde, a két bűnöző, akik a kamerák előtt pózolnak a fegyverekkel, hülyét csinálnak a rendőrökből, és mindent megúsznak, hamar népmesei figurák lettek.
A szükség megnehezítette, hogy Clyde, aki egyébként remek sofőr volt, 1933 júniusában autóbalesetet szenvedett a texasi Wellingtonnál; túl későn vette észre, hogy a híd, amin át akar hajtani, le van zárva. Clyde és W. D. Jones ki tudott szállni, de Bonnie a kigyulladt autóban szorult, és csak két helyi farmer segítségével tudták kiszabadítani. A lány harmadfokú égési sérüléseket szerzett, és az egyik lába is megsérült a balesetben.
Bár életveszélyben volt, Bonnie-t nem vihették orvoshoz: Clyde gondoskodott róla. Bonnie végül felgyógyult, de az állapota tovább nehezítette a szökésüket. Bonnie élete végéig művégtaggal járt, és néha csak Clyde segítségével tudott mozogni.
Egy hónappal a baleset után Bonnie, Clyde, Buck, Blanche és W. D. Jones kibérelt két kis lakást, közel a missouri Platte Cityhez. Itt ütöttek rajtuk a rendőrök 1933. július 19-én – a rendőrséget a helyi lakosok értesítették.
Máris, egy pillanat, hadd kapjak föl valamit!
– szólt ki Blanche az ajtón dörömbölő rendőröknek. Aztán Clyde felkapta a Browning automata puskáját, és elszabadult a pokol.
A rendőrök természetesen viszonozták a tüzet, de addigra már a fedezékbe húzódott Buck is előkapta a fegyverét, és addig lövöldözött, amíg nem kapott egy golyót a fejébe. Clyde ekkorra már mindenkit összegyűjtött – Buckot is beleértve –, és kitörtek a garázs felé. Clyde a volánnál ült, W. D. Jones egy géppisztolyból lövöldözött. A rendőrök folyamatosan tűz alatt tartották a bandát: a kocsi két kerekét sikerült kilőniük, ahogy az egyik ablakot is. A repkedő üvegszilánk Blanche szemét is megsebesítette.
Bonnie és Clyde sokszor és szívesen fotózták magukat; a rajtaütéskor megtalált filmtekercseket, illetve az újabb képeket az újságok szívesen hozták címlapon: az olvasók imádták a sztorit.
Nem véletlen, hogy a történetből több film is készült – például az 1967-es Bonnie és Clyde –, és Oliver Stone és Quentin Tarantino Született gyilkosokját is részben a páros története ihlette. Ahogy ebben is látható volt, két bűnöző akár népszerű is lehet, ha jó a sajtójuk.
Azt viszont már a közvéleménnyel sem lehetett megetetni, hogy az önjelölt Robin Hoodok kilenc rendőrt is meggyilkoltak. Amikor 1934 húsvétján Bonnie és Clyde agyonlőtt két motoros rendőrt Grapevine mellett, már nem hősként, hanem gyilkosként tekintettek rájuk.
Clyde csak addig állt meg, amíg kicserélte a gumikat és átkötözte a sebesültek sérüléseit, egyébként éjjel-nappal nyomta a gázt. Amikor elérték az iowai Dextert, úgy döntöttek, lepihennek – ehhez a Dexfield Park kempingjét választották.
Fogalmuk sem volt róla, hogy a rendőrök már várták őket. Honnan tudták volna, hogy egy helyi farmer megtalálja a véres kötéseket az üdülő körül?
A helyi rendőrség rövidesen száz rendőrt, a Nemzeti Gárda tagjait, illetve helyi farmereket és őrszemeket is mozgósított. Július 24-én reggel Bonnie vette észre az érkező rendőröket. A sikítására Clyde és W. D. Jones azonnal tüzet nyitott.
Kész csoda, hogy ilyen túlerővel szemben a Barrow-bandából túlélte valaki az összecsapást. A folyamatosan tüzelő Buck nem jutott messzire, viszont bekapott néhány lövést, így nem tudott elmenekülni. Blanche még akkor is mellette volt, amikor mindkettőjüket elfogták. Buck csak néhány nappal élte túl a tűzharcot, Blanche viszont a harmincas évek hátralévő részét börtönben tölthette.
Clyde négy lövést kapott, Bonnie néhány söréttel megúszta az incidenst, W. D. Jones a fején sérült meg. Ők hárman a folyón át, úszva menekültek a lövöldözés helyszínéről. Clyde hamarosan ellopott egy autót, és Bonnie-val eltűntek; W. D. Jones nem ment velük.
Bonnie és Clyde nem kockáztathatta meg, hogy ismét felismerjék őket, mint a Red Crown Tavernnél vagy a Dexfield Parknál, így egyre kevesebbet mutatkoztak nyilvánosan. 1933 novemberére már az autójukban éltek.
Novemberben kapták el W. D. Jonest is. A kihallgatótisztek tőle tudták meg, hogy Bonnie és Clyde időnként találkoznak a családtagjaikkal. A rendőrség megpróbált csapdát állítani, de amikor november 22-én megpróbáltak rajtuk ütni, Clyde rettentő dühös lett, mert ezzel már az anyja – és Bonnie anyja – életét is veszélybe sodorták. Bosszút esküdött a rendőrök ellen, de a családja lebeszélte róla, hogy hülyeséget csináljon.
Ehelyett csinált egy másikat: úgy döntött, kiszabadítja az Easthamből Raymond Hamiltont, egykori bűntársát. 1934 januárjában megtámadták a börtönt: a lövöldözésben két börtönőr meghalt, és a pár nemcsak Hamiltont szöktette meg, hanem más foglyokat is. Ironikus, de Hamilton és Clyde rövidesen összeveszett, viszont az egyik rab, Henry Methvin a párossal maradt, és végül ő okozta a vesztüket.
A rendőrség kiderítette, hogy Henry Methvin elsodródott a bandától; azt is tudták, hogy itt az alkalom rajtaütni Bonnie-n és Clyde-on. Sejtették, hogy a pár az apjánál, Iversonnál fogja keresni Methvint, így csapdát állítottak nekik 1934. május 23-án. A rendőrök tudták, hogy Bonnie és Clyde a texasi rablásaik után mindig Methvin anyjánál szállnak meg. A 154-es autópálya mellett vártak, remélve, hogy Bonnie és Clyde arra fog autózni Methvin farmja felé.
Hogy honnan tudták mindezt? A fia életéért aggódó Iverson Methvin egyezséget kötött a Texas Prison System igazgatójával, Lee Simmonsszal: ha a fia büntetlenül megússza, segít kézre keríteni Bonnie-t és Clyde-ot.
A rendőrség a louisianai Sailes és Gibsland között akart rajtaütni a páron. Elkobozták Iverson öreg kisteherautóját, amiről leszerelték a gumikat, hogy ne használhassák menekülésre. Remélték, hogy ha Bonnie és Clyde meglátják a teherautót, megállnak és megvizsgálják azt.
Negyed tízkor egy V-8-as Ford tűnt föl az úton.
Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal.
Ezt Clyde Barrow írta Henry Fordnak, aki sokáig ezzel reklámozta az általa gyártott autókat. Kell-e mondani, hogy ki ült a V-8-as volánjánál?
Nem véletlen, hogy a rendőrök óvatosan közelítették meg a szétlőtt, füstölgő roncsot a tűzharc után; tudták, hogy Bonnie és Clyde állig fel van fegyverkezve.
Ezt találták a kocsiban:
Amikor Clyde lelassított az autójával, a hat rendőr tüzet nyitott. Bonnie-t és Clyde-ot teljesen felkészületlenül érte a támadás, így esélyük sem volt reagálni. Összesen 167 golyót lőttek ki rájuk, így nem szenvedtek sokat: miután a lőporfüst elült, Clyde-ot szétrobbant koponyával találták meg az autóban, és Bonnie jobb karja is leszakadt. A nagyszerű Ford V-8-as nem volt golyóálló.
A pár holttestét Louisianában terítették ki egy koporsóüzlet mellett. A kíváncsi tömeg alig várta, hogy láthassa őket; olyan sokan tolakodtak, hogy kénytelenek voltak balzsamozófolyadékot fecskendezni a tömegre.
Noha a pár szerette volna, ha egymás mellé temetik őket, Bonnie anyja ehhez nem járult hozzá. Mindkettőjüket Nyugat-Dallasban temették el, de Clyde-ot a bátyja, Buck mellé, Bonnie-t a Fishtrap temetőbe.