A számtalan középkori kultúra közül valószínűleg az északiaknak voltak a legfigyelemreméltóbb beceneveik. Paul Peterson, a University of Minnesota PhD hallgatója írt tanulmányt a vikingek által használt becenevekről.

Ebben a korban általános volt, hogy az embereknek nem volt vezetéknevük. Kivételt képeztek a karolingok, akik a római hagyományt követték ezen a téren. Az északi népeknél sem volt jellemző a vezetéknév, úgy hivatkoztak egymásra, hogy XY fia vagy lánya.

Mivel a keresztnevek száma limilált volt, valahogy meg kellett különböztetni egymástól az embereket. Itt jöttek képbe a becenevek. Úgy tűnik a vikingeknek szárnyalt a fantáziájuk, amikor becenevekről volt szó.

Paul Peterson szerint sokszor az egyszerű humor is megjelenik a becenevek használatánál. Például Thord az alacsony esetében, akiről azonban az írások úgy emlékeznek meg, mint a legmagasabb ember, aki valaha élt.

Ugyanakkor a legtöbb becenév negatív vagy sértő volt. Ezekben az esetekben nem egyértelmű, hogy akkor keletkeztek-e, amikor az illető még élt, vagy csak a halála után. Vannak persze egyértelmű esetek, Njáll Þorgeirsson, vagyis Megégett Njáll azután kapta nevét, hogy ő és családja meghalt a házukat elpusztító tűzben.

Peterson össze is gyűjtött néhányat a becenevek közül, a férfiak között volt Laposorrú Ketil, Vékonyhajú Audun, Álommagyarázó Finni, Berserks-gyilkos Gunnstein (berserksnek hívták a vad dühvel harcoló legendás norvég harcost), Boszorkányölő Olaf, Ügyetlen Thorgeir, Szerencsétlen Thorstein, Kancsal Ulf. A nőknél pedig a következők fordultak elő: Hajómellű Thorbjorg, Kékajkú Thorunn, Mohásnyakú Thora.