Erős napjai vannak a türk népek magyar barátainak. Múlt héten kazah, most türkmén zászlók lengenek Budapesten, a kettő között pedig Magyarországot felvették a türk nyelvű államok nemzetközi szervezetébe. Hogy a magyar pont nem türk nyelv, a közép-ázsiai kultúrához pedig nem sok közünk van? Ezzel sokan vitatkoznának. Ismerkedjen meg a pántürkizmussal és a keleti nyitás politikájának ideológiai gyökereivel!
Gondoljunk dicsőséges egész turáni fajunkra!
- Őseink szelleme sugározzék benne!
Gondoljunk Egész-Magyarországra!
- Őseink szelleme védje!
Gondoljunk testvéreinkre, a nipponokra!
- Egy a mi vérünk!
Gondoljunk a mandzsukra és a mongolokra!
- Egy a mi vérünk!
A pekingi magyar kiállítás, a nálunk élő tibetiek hatósági berendelése és a baltás gyilkos kiadása után újabb látványos napjait éli a keleti nyitás politikája. Ezekben a hetekben előbb a kazak elnök, most pedig
Türkmenisztán vezetője járt nálunk, és közben megfigyelői státuszban felvételt nyertünk a türk nyelvű államok nemzetközi szervezetébe. Hogy mit keresünk Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Törökország társaságában? Vannak, akik szerint mindig is közéjük tartoztunk.
Miközben a magyar diplomácia a gazdasági lehetőségekre, például a hatalmas türkmén gázvagyonra fókuszál, a keleti nyitás politikájának részeként rendszeresek a kulturális közelségre való utalások is. Egy XIX. századi kazah költő szobrának városligeti avatásán Fazekas miniszter a két nép lovasnemzeti identitásáról, a minket összekötő pusztai nomád múltról, 1500 évre visszanyúló kapcsolatainkról beszélt.
Az ehhez hasonló gesztusok állandó elemei a magyar külkapcsolatoknak mostanában, a magyarság keleti származásának hangsúlyozása biztos nem jön rosszul, gondolhatják.
Közép-Ázsiában valóban általánosan él a magyar mint rokon nép elképzelése. Személyes élmény: a ritka alkalmak egyike, amikor külföldön egyszerűen azért örültek nekem nagyon, mert magyar vagyok, Törökországban volt. Miután minden hivatalos iratomat elvesztettem, be kellett mennem egy kisvárosi rendőrőrsre, ahol a morc modor egy pillanat alatt lelkendezésbe csapott át, amikor kiböktem, hogy honnan jöttem.
A felcsillanó szemű kisrendőrök úgy határoztak, velem örvendeztetik meg feljebbvalójukat, bevittek a négyméteres íróasztala mögött trónoló százötven kilós kapitányhoz, aki almateával kínált, vállamat veregette és széles mosollyal ismételgette, hogy
Attila, Attila!
Bár az útlevélproblémám megoldása nem nagyon izgatta, a török-magyar testvériség mítoszáról (mindannyian Attila unokái vagyunk) kaptam egy kis ízelítőt. Azt feltehetően a nagydarab, bajszos rendőrfőnök sem tudta, hogy a török-magyar összetartozás kint jóval erősebb tudata nagy részben egy magyar zsidó jóvoltából terjedt el Anatóliában.
A török-magyar rokonsági elképzelés egyik első terjesztője Vámbéry Ármin, a XIX. századi nyelvész és orientalista volt. A végül a tudományos életben győzedelmeskedő finnugor nyelvrokonság tézisével szemben a magyar nyelv török származása mellett kitartó tudós nevéhez fűződik a pántürkizmus eszméje, amibe újabban a magyar állam képviselői is szívesen kapaszkodnak.
Eszerint a török nyelvű népek egy „fajt” alkotnak, idetartoznak többek között a kazakok, üzbégek, kirgizek, türkmének és azeriek is – csupa olyan nép, amelynek regnáló uraival manapság a magyar külpolitika is igyekszik elmélyíteni a kapcsolatokat.
Az összetartozásra hivatkozva hamarosan egy nagy politikai szövetség igénye is megfogalmazódott. A fő cél eleinte az orosz uralom alatt élő türk népek felszabadítása volt - vagyis a pántürkizmust éppen a fő ellenlábas, a pánszlávizmus hívta életre. A mozgalomban élen jártak az orosz-ukrán konfliktus miatt most a hírekben megint gyakrabban szereplő krími tatárok, akik minden Oroszországban élő török nép egységét tűzték ki célul, a szövetséget pedig Törökország szellemi vezetése alatt képzelték el.
Bár Magyarország mostani közép-ázsiai érdeklődése kapcsán is elhangzik a hirtelen jött iszlámbarátság gyanúja, a pántürkizmus nem vallási fundamentalista mozgalom. Éppen a válságba jutó Oszmán Birodalom iszlamizálási kísérleteivel szemben jött létre, az ifjútörökök által felkarolt, határokon átívelő pántürkizmus a modern nacionalizmusok közé tartozik.
Amikor az I. világháborúval az oszmán birodalomnak leáldozott, úgy tűnt, a mozgalom nyerő helyzetbe kerül. Enver Pasa vezetésével megpróbálták megvalósítani a közép-ázsiai türk birodalmat, miközben a térség etnikai megtisztításának vágya nem mellesleg az örmény népirtáshoz vezetett. Bár Bokharában, Khívában sikereket értek el, a bolsevik csapatok 1922-ben szétverték a mozgalmat. Enver Pasát megölték, a Törökországban győzedelmeskedő Kemal Atatürk pedig lemondott az Anatóliától Kínáig tartó birodalom realizálásától.
De mi közünk van nekünk mindehhez? Éppen elég. Vámbéry Ármin törökszimpátiája nem csak tudományos hóbort volt, ahogy az sem véletlen, hogy Magyarországon nagy hagyománya van a keletkutatásnak és ezen belül a turkológiának.
A magyar nyelv származásának kérdése az 1800-as évek második felében, a török-ugor nyelvészeti háború idején már jóval több volt szaktudományos kérdésnél. A finnugor vagy a nemesebbnek érzett török származás melletti kiállás a közvéleményben politikai pozícióválasztást is jelentett. A hun származás tudata komoly ideológiai töltetet kapott, a kurucos, szittya alapállás maga után vonta az obligát törökbarátságot is. Ez adja a hátterét az első világháború környékén megjelenő turánista mozgalomnak.
Turán a tudományban eredetileg egy feltételezett nagy nyelvcsoportot jelentett, mely az indogermán és sémi nyelvek mellett a harmadik nagy kategória lett volna a nyelvészet térképén. Bár azóta bebizonyosodott, hogy ez a nyelvcsalád valójában nem létezik, a turáni népek gyűjtőkategóriára népszerű maradt. A turánizmusban maga Turán egy nagyon tág és kellőképpen bizonytalan kiterjedésű hatalmas térséget jelölt: elsősorban a közép-ázsiai sztyeppékre vonatkozott, sokszor azonban Kelet-Európától egészen Kínáig, időnként Koreáig és Japánig, minden „keleti” népet ideértettek.
A turánizmus ezeket a keleti kapcsolatokat akarta megerősíteni, miközben azt hangsúlyozta, hogy a magyarság – nyelvileg, kulturálisan, vagy akár biológiailag – ezekkel a népekkel áll legközelebbi rokonságban. Eleinte inkább csak az új szövetségeket kereső, expanzionista szándékú magyar diplomácia használta egyfajta birodalmi gondolat jegyében, de az első világháború után a mozgalom radikalizálódott és a szélsőjobb egyik ideológiai bástyájává vált. A keleti gondolatot a Trianon utáni csalódottság tette népszerűvé:
Az alapérzés, amely a turanizmus alatt lappangott, ha jól fogtam fel, az volt, hogy Európa Trianonban igazságtalan és kegyetlen volt velünk szemben és a nyugat elfeledte, hogy a velünk fajrokon törökkel szemben mi voltunk a nyugati civilizáció védelmezői. E hálátlanság, igazságtalanság és kegyetlenség láttára forduljunk el tehát a hálátlan nyugattól és keressünk fajunk keleti eredetének és érzelemvilágának megfelelően keleti orientációt.
– írta a turánizmussal szemben egyébként kritikus Klebelsberg Kuno 1928-ban.
A turánizmusnak ellentmondásos helye volt a két világháború közötti politikai életben. Bár Telekitől Gömbösig a korszak szinte összes miniszterelnöke formálisan tagja volt a Turáni Társaságnak, a szervezetnek nem volt komoly politikai súlya. A radikalizálódó irányzatban népszerű volt a magyar fajelmélet (az őshonos vidéki magyar népesség fajbiológiai kutatására ők hozták létre a Magyar Vércsoportkutató Társaságot), ami abból a szempontból érthető, hogy a turánizmus kínált egyfajta választ a korabeli rasszisták alapdilemmájára, melyet az eszmetörténész Gyurgyák János úgy összegzett, hogy a magyarság nem árja fajként hogyan követeljen fensőbbséget magának.
De a turánizmus lett a talaja az olyan, a délibáboson is túli rokonsági elképzeléseknek, mint a sumer-magyar származás, az amerikai őslakosok magyarokkal való rokonítása, vagy a politikába oltott sci-fi egyik korai terméke, a turáni fajok atlantiszi származásának gondolata. A mozgalom nem csak a tudománytól és a valóságtól teljesen elszakadó nemzeti mítoszok világába sodródott át, itt bukkant fel először a modern pogányság is. A harmincas években megalakult Turáni Egyistenhívők Tábora volt az első radikális nemzeti alapon álló vallási irányzat, a rendszerváltás utáni nemzeti ezotéria előhírnökei.
A Koppányt tisztelő, fehér lovat áldozó táltosok vallási csoportját más szektákhoz hasonlóan már kifejezetten üldözték a Horthy-korszakban, a kommunista hatalomátvétel után pedig a turánizmus egésze hasonló sorsa jutott. A turáni gondolat emigrációs körökben élt tovább, az áltudományos monomániákkal teli nemzeti fantázia itt már tényleg nem ismert határokat. Ebből a körből jön a Jézust párthus herceggé tevő amatőr sumerológus, Badinyi Jós Ferenc is, akinek antiszemita kultúrtörténeti rögeszméi a rendszerváltás után Magyarországon is népszerűvé váltak.
A turánizmus, ha nem is mindig ezen a néven, újra előtérbe került az elmúlt években, ráadásul van egy széles népi tábora is. A magyarok törzsi gyűléseként és Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényeként hirdetett Kurultáj (a szó az altaji nyelvekből származik) a „hun-türk tudatú népek seregszemléje”. Az íjászati bemutatóktól politikai előadásokig és táltos dobolásig sok mindennek helyt adó esemény szervezője az a Bíró András Zsolt, aki, amellett, hogy a magyar-kazah rokonság kutatója, az ősmagyar szubkulturális színtér egyik nem hivatalos menedzsereként is működik.
De a turánizmusnak, hasonlóan a két világháború közötti időszakhoz, ma is megvannak a politikai kapcsolatai. Ezt már az is mutatja, hogy az alternatív őstörténet, sámáni workshopok, rovásírásos szuvenírek és altáji vendégek fémjelezte jurtás kiskunsági rendezvény fővédnöke a magyar-kazah állami kapcsolatok ápolásában is jeleskedő Lezsák Sándor.
A türk népekkel való rokonság eszméjét azonban a magyar külpolitika tényleges irányítói valószínűleg nála jóval kevésbé veszik komolyan. A közös származásra való utalások inkább csak diplomáciai bókok, akárcsak – Ablonczy Balász szerint legalábbis – a keleti nyitással próbálkozó elődök, például Teleki idején, akik ezt többnyire szintén nem vették túl komolyan. Ha valami lebeg a mai külügyérek szeme előtt, az inkább a törökök példája lehet, akik a pántürkizmus eszméjével megtámogatva erősítették meg a saját pozíciójukat a közép-ázsiai térségben; ideológiai hátszéllel, de komoly pragmatikus érdekekkel is. Ehhez ott egy rakás pénz és közvetlen érdekeltség is kellett.
Nálunk ezek hiányában a keleti rokonság szélesebb körökben egyelőre inkább csak ideológiai választás, amellyel mindenféle nemzeti elvágyódások is jól összepasszolnak. Ettől függetlenül a magyar kultúra honfoglalás előttről származó, nem kis részben törökös elemei természetesen fontosak és értékesek, a kumisz egész iható, megfelelően felállított jurtában pedig kifejezetten jól esik az alvás.