Charles Dow és Charles Bergstresser újságírók, valamint Edward Jones statisztikus 1882-ben alapították meg a Dow, Jones & Co. nevű céget, amely kezdetben rövid, kézzel írt hírösszefoglalókat szállított a tőzsdén dolgozó kereskedőknek minden délután.

A kiadványból 125 éve, 1889. július 8-án lett valódi újság, ekkor már The Wall Street Journal címen számolt be a napi gazdasági hírekről. Persze nem azonnal lett az ekkor még csupán négy oldalon megjelenő kiadványból a világ vezető gazdasági napilapja. A kiadót 1902-ben vette meg Clarence Barron, s vezetése alatt a példányszám nagyjából 7 ezerről 50 ezer fölé nőtt az 1920-as évek második felére.

Az igazi aranykort azonban a lap irányítását 1941-ben átvevő Bernard Kilgore hozta el. Negyedszázados „uralma” alatt alakult ki az újság ma is szinte változatlan szerkezete és arculata, az új terjesztési módszerek pedig 33 ezerről 1,1 millióra növelték az eladott példányszámot. Kilgore 1967-es halála után a The Wall Street Journal világszerte terjeszkedni kezdett, a fontosabb gazdasági központokban saját tudósítókat helyezett el, és elkezdtek megjelenni a helyi kiadásai is. Ma már persze interneten is olvasható, de a tavalyi adatok szerint még mindig az Egyesült Államok legnagyobb példányszámban eladott napilapja, és világszinten is az első tízben helyezkedik el.

A The Wall Street Journalhoz köthető a leghíresebb tőzsdei mutató, a Dow Jones index megszületése is. A cég még 1884-ben kezdett egy indexet közzétenni, ebben főleg vasúttársaságok papírjai kaptak helyet, ma ezt Dow Jones Szállítási Átlag néven ismerjük. A már valóban csak ipari vállalatokat tartalmazó „igazi” Dow Jones indexet elsőként 1896-ban tette közzé a lap, a számításánál egykor figyelembe vett 12 cég közül mára csak a General Electric maradt.