A másik nem ruháiba való öltözést, a transzvesztitizmust sokan mai jelenségnek tartják, ám valójában már évszázadok, sőt évezredek óta ismerünk rá példákat. Egy új kutatás szerint a késő középkori és kora újkori Angliában nem csupán praktikus, de gyakran erotikus célja is lehetett.

A kutatók az 1450 és 1553-as közötti évek londoni bírósági iratait átvizsgálva 13 olyan esetet találtak, amelyekben nők ellen emeltek vádat férfiviselet hordása miatt. Néhányan férfikalapot tettek a fejükre, mások papi reverendát öltöttek, de olyanok is akadtak, akik rövidre vágták a hajukat. Közülük csupán ketten voltak, akik hosszabb időn keresztül férfiként viselkedtek, a többiek időlegesen húztak magukra tipikus férfiruházatot, méghozzá szexuális okokból.

Az 1490-es években keletkezett dokumentumok szerint Joan White „férjezetlen nőszemély” (azaz középkori szóhasználatban prostituált) állítólag bevallotta, hogy „gazdájának házában táncolni és tivornyázni szokott, néha férfi öltözékben, néha mezítelenül”.

A History Workshop Journalben publikált tanulmány szerzői, Judith H. Bennett, a Dél-kaliforniai Egyetem kutatója és Shannon McSheffrey, a montreali Concordia Egyetem tanára kiemelnek egy másik esetet is, amelyre a londoni egyházi bíróság 1493-ban született iratai között bukkantak. Ebből kiderül, hogy egy Thomasina nevű nő szállást adott egy másik, férfiruházatot viselő nőnek, akit az iratok „kitartott nő”-ként említenek – azaz olyan személyként, aki tartósan meg nem engedett kapcsolatban él valakivel. Bennett és McSheffrey az iratok elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy mivel a kitartott nő urát nem nevesítik, a tiltott együttélés alighanem a két nő viszonyát írja le.

Fővárosi és külföldi transzvesztiták

Bennett így nyilatkozott kutatásukról a BBC History magazinnak: „Sokan úgy gondolják, a női transzvesztiták praktikus és meglehetősen egyértelmű okból viseltek férfiruhát: hogy feltűnés és zaklatás nélkül utazhassanak, léphessenek be a seregbe vagy jól fizető munkához jussanak. Vizsgálatunk azonban kimutatta, hogy a nők gyakran kedvtelésből és élvezetet keresve vedlettek át. Időnként férfiak kedvéért csinálták, akik szerették a nemi kettősséget rejtő szexuális játékokat, más esetekben azonban, úgy tűnik, a nők a saját élvezetüket szolgálták ezzel.

Ugyan a 13 eset nem perdöntő, ám ebből a korszakból amúgy is gyérek a forrásaink, a középkortörténészek gyakran igencsak szórványos adatokkal dolgoznak. Az a tény azonban, hogy az illetlen viselkedés nemcsak ebben, de minden más korban is sokszor észrevétlen maradhatott, vagy legalábbis nem mindig vont maga után jogi konzekvenciát, azt jelenti, hogy valószínűleg más esetek is előfordultak, melyek nem keltették fel a helyi hatóságok figyelmét.

A kutatók azonban nem jutottak annak nyomára, hogy a vidéki angol városokban élő nők körében is előfordult volna a szexuális okokkal magyarázható, látszólagos nemcsere. Az azonban kiderült, hogy a londoni vádlottak közül öt is külföldön született.

Istennek nem tetsző nők

A női transzvesztitákra meglehetősen ellentmondásosan tekintett a közvélemény, leginkább a nők szexuális szabadosságával, azaz a prostitúcióval rokonították az emberek. Az említett esetek közül három esetben a nők a hajukat is rövidre nyírták, amely a perirat szerint „Istennek nem tetsző, és a világ utálatát is kivívta". Amikor 1519-ben támadást intéztek a prostitúció ellen, vád alá vontak olyanokat, akiket efféle megjelenésük miatt tituláltak szajhának, közönséges ringyónak.

A 15–16. századi női transzvesztiták létezése – húzza alá Bennett és McSheffrey – arra indít bennünket, hogy ideje lenne újraértékelni a társadalmi nemekkel kapcsolatos történeti érveket. „Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nemek közötti határátlépések nagyszerű és velejéig modern jelenségek, s ez a szemlélet abba a hamis tudatba ringet minket, hogy az előttünk élő nemzedékeknél felvilágosultabbak vagyunk. Ez azonban így meglehetősen pontatlan: a késő középkori és kora újkori emberek társadalmi nemekkel és szexualitással kapcsolatos elképzelései szintén rugalmasabbak és ösztönvezéreltebbek voltak az eddig hittnél. Másként szemlélték a világot, mint a mai emberek, ám ebben a szóban forgó esetben sem feltétlenül kizárólag mereven és konzervatívan gondolkodtak.”