Az 1972-ben alapított elismerésben évente 2-3, a szélesebb közönség számára is ajánlható szakmunkát részesít a Wolfson Alapítvány, esetenként egy-egy életművet külön díjazva. Mások mellett olyan kiemelkedő történészek nyerték el eddig a Wolfson-díjat, mint Ian Kershaw a Hitler-életrajzért, a reformáció históriájáért Diarmaid McCulloch, a 19. századi kolerajárványok analíziséért Richard Evans, vagy a BBC History magazinban is rendszeresen publikáló Antony Beevor, William Darymple és Amanda Vickery. Az életműdíjasok között pedig egyebek mellett Eric Hobsbawm és Steven Runciman nevét is megtalálhatjuk. Az idei díjról döntő bizottságban egyébként korábbi díjazottak is helyet foglaltak, köztük Keith Thomas, David Cannadine, Julia Smith és Richard Evans.

A 2013 folyamán Nagy-Britanniában megjelent ismeretterjesztő történelmi munkák közül az egyik kiemelt Catherine Merridale Red Fortress: The Secret Heart of Russia’s History (Vörös erőd: Oroszország történetének titokzatos központja) című kötete lett. A könyv a moszkvai Kreml épületegyüttesének sorsát kíséri végig a középkortól egészen napjainkig. Ugyanakkor ennél többet is kínál: az orosz hatalom mibenlétét, szimbólumait és metamorfózisát elemzi a szóban forgó évszázadok folyamán. Ahogy a szerző a BBC Historynak nyilatkozta, e témával kapcsolatban gyakoriak a félreértések: „A közelmúlt orosz történelme esetében oly sokszor elhangzik az a kijelentés, hogy »Oroszország mindig is így viselkedett«. Igyekeztem mélyre ásni, hogy megtudjam, mennyi ennek az állításnak a valóságtartalma.” Oroszország kulturális és hatalmi központját – a „kreml” szó eredetileg „fellegvárat”, „citadellát” jelentett – a 14. század első harmadának végén említik először a krónikák a Moszkvai Fejedelemség székhelyeként, amelyhez hasonló, fallal körülvett erődítés több orosz városban is, például Nyizsnyij Novgorodban, Pszkovban, Szuzdalban mind a mai napig fennmaradt.

A már ötödik orosz tárgyú, eddig összesen 15 nyelvre lefordított történelmi munkák több nemzetközi könyvdíjat elnyert szerzője két fő csomópont köré szervezi mondanivalóját: a III. Iván által elindított, a 16–17. században látványos eredményeket elérő moszkvai építkezésekre, valamint a szovjet periódusban végrehajtott változtatásokra. A könyv kritikusai szerint a Mátyás király palotaépítésén is foglalkoztatott itáliai mester, Aristotele Fioravanti által tervezett Uszpenszkij-székesegyház tégláinak pontos méretét és előállítását legalább olyan súllyal tárgyalja Merridale, mint a diplomáciai fordulatokat vagy a trónviszályokat. Amely kérdésről pedig nem állnak rendelkezésre részletes korabeli források, a Londoni Egyetem jelenkor történeti professzora az érzékeket is segítségül hívja: megmártózhatunk az épületegyüttest dicsősége csúcsán belengő tömjén- és gyertyaillatban, majd annak hanyatlása idején a mindent átható egérürülékszagban. Tanúi lehetünk annak a zavarba ejtő pillanatnak is, amikor a nagyszabású szovjet átépítések előtt régi kolostorokat, palotákat elimináltak, s például a 16. század elején emelt híres Csudov-kolostorba 1929-ben két szakértői bizottságot is küldtek: az egyiket, hogy tanulmányozza, a másikat, hogy mihamarabb lebontsa a kolostort.

A mediterrán világ születése

A Wolfson-díj másik nyertese Cyprian Broodbank lett, aki jelenleg a University College London mediterrán régészettel foglalkozó professzora, idén októbertől azonban már a Cambridge-i Egyetem régészprofesszoraként folytatja szakmai pályafutását. Legújabb könyve, a The Making of the Middle Sea: A History of the Mediterranean from the Beginning to the Emergence of the Classical World (A „középső tenger”: a Mediterráneum története a kezdetektől az ókori civilizációk felemelkedéséig), mint a címéből is kiderül, ambiciózus vállalkozás, mely a térség első régészeti leleteitől egészen az ókori nagy civilizációk kibontakozásáig vezeti végig olvasóit.

Hatalmas, több évezredes időtávról van szó, amelynek feltérképezésére Broodbank Fernand Braudel francia historiográfustól kapott ihletet, aki 65 évvel korábban publikálta a Földközi-tengerről és a mediterrán világról szóló, többkötetes, az Annales-iskola szellemében készített munkáját. „Úgyszólván Braudel tanulmányán nőttem fel, aki véleményem szerint a 20. század legkiválóbb történésze volt – nyilatkozta Broodbank a BBC Historynak. – Elültette bennem a gondolatot, hogy vajon hogyan keletkezhetett e világ, hiszen nem a semmiből tűnt elő. Ahogy egyre mélyebbre ástam, rájöttem, hogy logikus lenne onnan kezdeni a történetet, amikor néhány ősi faj – részben az elődeink – megjelentek a Földközi-tenger partvidékén.”

Paul Ramsbottom, a nonprofit Wolfson Alapítvány vezérigazgatója kifejtette, hogy a különböző területeken elért kiemelkedő teljesítmények elismerésére létrehozott díjakat „a nagyközönségnek írt, ám a legszigorúbb tudományos kritériumoknak is megfelelő munkákért” osztják. Az idei díjazottak „jól megírt, hosszú periódust felölelő, nem szakemberek számára is könnyen értelmezhető és élvezhető” tanulmányokkal örvendeztették meg az angol nyelvű publikumot, s ez elősegítheti, hogy írásaikat mind több nyelvre lefordítsák a következő években.