Nincs még három éve, hogy bejárták a világsajtót Moammer Kadhafi utolsó perceinek képei. A diktátort a hatalma ellen lázadó milicisták elfogása után összeverték, majd feldobták egy terepjáró csomagtartójára. Valószínűleg a halálát okozó golyót is ebben a kavarodásban kapta, bár a nem teljesen elfogulatlan orvosszakértői jelentés szerint a korábbi tűzpárbajban sebesült meg végzetesen.

A dicstelen vég előtt a diktátor több mint négy évtizedig uralta Líbiát. Az 1942-ben vagy 1943-ban nomád beduin családba született – pontos dátumot nem tudunk, mivel az írástudatlan törzsnél semmilyen feljegyzések nem születtek – Kadhafi gyermekkorában előbb iszlám, majd világi oktatást is kapott, egy rövid egyetemi kitérő után pedig a katonai akadémiára került.

Ekkor már megismerkedett a pánarab és szocialista mozgalmakkal, de ügyesen távol tartotta magát tőlük, tiszttársai körében viszont saját forradalmi csoportot szervezett, és az egyiptomi Nasszer példáját követve már ekkor a katonai puccsról álmodozott.

Az alkalmat az 1967-es hatnapos háború hozta el. Egyiptom és szövetségeseinek veresége nagy felháborodást keltett Líbiában, tömegek tüntettek a Nyugat, egyúttal Izrael szövetségesének tekintett Idrísz király rezsimje ellen. Amikor aztán az uralkodó 1969 nyarán hosszabb időre külföldre utazott, Kadhafi és társai akcióba léptek. A puccsra 45 éve, 1969. szeptember 1-jén került sor; a Kadhafi irányította csapatok elfoglalták a stratégiai pontokat, és elfogták a koronaherceget, akit a dinasztia nevében lemondásra kényszerítettek.

Arab tavasz

A kevés vérontással járó puccs után az akkor ezredesi rangú Kadhafi vette át a hatalmat, az akciót természetesen tömegek támogatta forradalomnak és nem katonai puccsnak állítva be. Az új „forradalmak” során többször is átszervezett, ideológiailag a pánarab nacionalizmus, az iszlám és a szocializmus zavaros egyvelegére épülő diktatúra államosította az olajmezőket, később pedig a világ szinte minden nagyobb terroristacsoportját pénzelte. A líbiai ügynökökhöz köthető 1988-as lockerbie-i légikatasztrófa volt az utolsó csepp a pohárban: az ENSZ szankciókat, több állam pedig embargót vezetett be Líbia ellen.

A hidegháború végével Kadhafi mozgástere is csökkent, így változtatott politikáján. 1999-ben megszűntek a szankciók, 2004-ben az Egyesült Államok is feloldotta az embargót. De sem ez, sem a már korábban valóban bevezetett szociális reformok nem mentették meg a rezsimet attól, hogy a 2011-es „arab tavasz” okozta felfordulás lesöpörje a színről.