Az első hivatalos japán kamikaze-repülést éppen hét évtizeddel ezelőtt hajtották végre: a támadásban az ausztrál flotta vezérkari főnöke is életét vesztette. Persze már akkor sem minden katona lelkesedett az öngyilkos küldetésekért.
A második világháború a Csendes-óceánon is eldőlni látszott 1944 második felére. Hosszú és véres harcok árán az amerikaiak szigetről szigetre haladva közeledtek Japán felé, októberben pedig a Leyte-öbölben kialakult csata már a Fülöp-szigetek ellen indítandó támadás nyitánya volt. A szigetcsoport elvesztése elvágta volna Japánt az olajlelőhelyeitől, ezért a megtartása mindennél fontosabb célja volt a japán hadvezetésnek.
Pilóták öngyilkos támadásaira korábban is volt példa a háborúban, nemcsak japán, de szövetséges oldalon is - azonban ezekben az esetekben végzetesen sérült gépekről, kétségbeesett magánakciókról volt szó. A szinte teljes amerikai légi fölény (a Leyte-öbölben indított támadás visszaverésével megbízott japán erőknek mindössze 40 bevethető repülőgépe volt) azonban arra sarkallta a japán vezetést, hogy rendszert csináljon ebből a gyakorlatból.
A különleges öngyilkos alakulatok megalkotásának ötlete valószínűleg Okamura Motoharu kapitánytól származik, az elsőt azonban Ónisi Takidzsiró admirális állította fel, miután kijelentette, hogy a Fülöp-szigetek megtartásának „nincs más módja, mint felrakni egy 250 kilós bombát egy Zeróra, és hagyni, hogy becsapódjon egy amerikai repülőgép-hordozóba”.
A különleges alakulatot a mongol inváziós flottát elpusztítót tájfunról kamikazénak, azaz isteni szélnek nevezték el. A jelentkezés önkéntes alapon működött, de még a szigetország önfeláldozásra építő hagyományai mellett is a pilóták többsége valójában parancsra cselekedett. Az egyik első kamikaze, Szeki Jukio például állítólag kijelentette, hogy nem a császárért vagy a Birodalomért vállalja a küldetést, hanem azért, mert parancsot kapott rá.
Az első hivatalos kamikaze-támadásra ma 70 éve, október 21-én került sor, a célpont a HMAS Australia nehézcirkáló volt. Ugyan a négy gépből csak egy érte el a célt, 30 tengerész és az ausztrál flotta vezérkari főnöke is életét vesztette a támadásban. Az igazi sikert azonban Szeki Jukio érte el, amikor két nappal később élete feláldozásával elsüllyesztette az amerikai USS St. Lorepülőgép-hordozót.
Ugyan a Fülöp-szigetek elfoglalását nem sikerült megakadályozni, a sikereket látva a japán vezetés egyre több kamikaze kiképzését és bevetését határozta el, a háború végéig nagyjából 2800-an haltak önkéntes, vagy „önkéntes” halált ily módon, megrongálva körülbelül 400, és elsüllyesztve 34 szövetséges hajót.