Sokan morgolódnak manapság a túlszabályozott biztonsági előírások miatt, és mondják például, hogy a régi idők gyerekei is felnőttek valahogy, anélkül, hogy aggódni kellett volna, milyen gyerekülésbe ültetjük őket vagy milyen játékszert adunk a kezükbe. Ez persze így is van, de azért azt is hozzátehetnénk, hogy ehhez időnként némi szerencse is kellett.

Itt van például az Egyesült Államokban az 1840-es évektől forgalmazott Mrs. Winslow-féle enyhítő szirup (Mrs. Winslow’s Soothing Syrup), amely a gyártó reklámszövege alapján enyhülést ígért a kisdedeknek mindenféle nyavalya esetén, mint például a fogzással, a hasfájással, vérhassal, esetleg puffadással járó fájdalom. A szirup bevétele viszont mély, csendes és természetes alvást garantált, amely után „a kis angyal frissen és vidáman ébred”.

Az ígéret első felével nincs is probléma, ugyanis a szirup alkoholt és morfiumot is tartalmazott, így biztosan enyhítette a fájdalmakat és mély alvást biztosított – viszont az már kevésbé volt garantálható, hogy a gyerek egyáltalán felébredt-e valaha, pláne akkor, ha az aggódó és fáradt szülő egy kicsit véletlenül elszámolta az adagolást. Ahogy az American Medical Times 1860-ban fogalmazott, a szülők azt kockáztatták, hogy „örökre enyhülhetnek minden további, gyerekkel kapcsolatos gondjaik”. Ennek ellenére a szirupot nagy mennyiségben gyártották és árusították évtizedekig, és népszerűségéből ugyan veszítve, de egészen az 1930-as évekig forgalomban maradt.