Egy liverpooli kereskedelmi szindikátus tulajdonát képező rabszolga-kereskedő hajó, a Zong 1781 nyarának végén futott ki a mai Ghána fővárosából, Accrából. A hajóra a feljegyzések szerint mintegy 442 rabszolgasorba taszított afrikait zsúfoltak össze – ez nagyjából a kétszerese volt annak, amennyit egy ilyen méretű hajón szállítani szoktak.

Az Atlanti-óceánon történő hosszú átkelés során a dolgok egyre rosszabbra fordultak. A kapitány, Luke Collingwood súlyosan megbetegedett, tisztjei pedig egymással vitatkoztak ahelyett, hogy a hajó irányításával foglalkoztak volna. Ennek következtében a tervekkel ellentétben a Zong nem kötött ki Tobago szigetén, ahol az ivóvízkészleteit kellett volna feltöltenie.

Amikor aztán november 29-ére világossá vált, hogy a Zong Jamaicát is eltévesztette, egyértelmű lett: ennyi ember ellátására nincs elég víz a fedélzeten. Collingwood hidegvérű megoldást javasolt. Ha a rabszolgák a raktérben halnak szomjan, a biztosítótársaság egy fillért sem fizet utánuk – abban az esetben viszont igen, ha valamilyen úton-módon fulladásos halállal távoznak az élők sorából. „Kevésbé kegyetlen a szerencsétlen páriákat a tengerbe dobni, mint hagyni őket még néhány napig szenvedni” – mondta a kapitány, és ezzel megszületett a döntés. A következő napokban a legénység 142 rabszolgát dobott a tengerbe, nagy részük nő és gyerek volt.

Fegyver a rabszolgák felszabadításáért küzdő mozgalom kezében

Miután a hajó végre befutott Jamaicára, a tulajdonosok rögtön benyújtották kárigényüket az „elvesztett” rabszolgák után. Az ügyből nagy sajtóvisszhangot kapó, hosszan elhúzódó bírósági tárgyalás lett. Hátborzongató módon nem a gyilkosságok megítélése miatt különböztek össze a felek, hanem csak a miatt, a legénység hibája vagy a körülmények okozták-e, hogy ehhez a "sajnálatos megoldáshoz" kellett folyamodni.

A bíró végül a biztosítótársaság javára ítélt, a rabszolgaság eltörléséért harcoló aktivisták viszont nem tudták elérni, hogy a legénység tagjai gyilkosság vádjával is bíróság elé álljanak. A nagy publicitást kapott ügy viszont sokakat állított az abolicionista mozgalom mellé, amely a következő évtizedekben előbb a rabszolga-kereskedelem korlátozását, majd – a brit fennhatóság alatt álló területeken legalábbis – a rabszolgaság betiltását is elérte.