Életének nagy részében VIII. Henrik vékony, sportos testalkatú volt, és kiválóan szerepelt a különböző bajvívóviadalokon. Ez 1536-ban hirtelen megváltozott, amikor a negyvenes éveinek közepén járó uralkodó éppen egy bajvívás alkalmával súlyos sérüléseket szenvedett. A királyt nem egy ellenfele, hanem saját lova sebesítette meg: a súlyos vértezetet viselő állat ledobta a hátáról a teljes páncélzatot viselő Henriket, majd rá is esett. A király két óráig feküdt eszméletlenül, és fejsérülése mellett a lábán is megsebesült. Sebei elfekélyesedtek és ez egész hátralevő életében egyre súlyosabb problémát jelentett a király számára.

VIII. Henrik a balesete után egyre nehezebben mozgott, a testedzés hiánya a király evés iránt táplált szenvedélyével párosulva pedig gyors súlynövekedéshez vezetett. (Egyesek szerint ebben, illetve személyiségének megváltozásában is szerepet játszhatott a fejsérülése is.)

A Tudor-korban a legfelsőbb társadalmi rétegek hihetetlenül kalóriadúsan étkeztek, étrendjükben rengeteg édes és sós tésztaféle, zsíros szószok és mindenekfelett óriási mennyiségű hús szerepelt. Amikor például Henrik és udvartartása a Londontól délnyugatra fekvő Hampton Court kastélyban tartózkodott, évente 8200 bárányt, 2330 szarvast, 1870 sertést, 1240 marhát és 53 vaddisznót fogyasztottak el. Nem csoda, hogy csupán négy évvel balesetét követően a király derékbősége 89 centiméterről 132-re nőtt.

Udvarának egyik látogatója elképedve írta: „A király oly testes volt, hogy emberfia ilyet még nem láthatott. A három legnagyobb ember, akit csak találni lehetett volna, belefért volna a köpenyébe.” Halálának idején Henrik már olyan túlsúlyos volt, hogy lovának nyergébe is csak emelő segítségével tudott felülni.