Azték kódexek néven emlegetik a tudósok azokat a leginkább képeskönyvnek nevezhető alkotásokat, amelyek a spanyol hódítás előtt és alatt, de még az eredeti azték kultúra eltűnése előtt készültek. Jelenleg mintegy 500 ilyen könyvről van tudomásunk, ezeknek egy része a képek mellett latin ábécére átírt navatl, azaz azték, spanyol és latin szavakat, rövid szövegeket is tartalmaznak.
A kódexek eredetileg egy különleges, a fügefa kérgéből készült anyagra íródtak, de később például szarvasbőrt is használtak erre a célra. Elnevezésük dacára az azték kódexek kevéssé hasonlítanak európai társaikra, ugyanis még a legkésőbb, sokszor spanyol urak megrendelésére készült darabokban is nagyon kevés írott szöveg található. Az azték képírás bonyolult és nehezen megfejthető rendszert alkot, ami leginkább egy asszociációs játékhoz hasonlítható. Az ábrázolásokon ugyanis minden részletnek szimbolikus jelentősége is van, fontos szerepe van például a különböző színeknek, de az állatoknak, növényeknek is.
A komplex, több rétegű és értelmű jelentéstartalom visszafejtése egy képzett azték papnak is komoly feladatnak számított, nem csoda tehát, ha a kódexeket elemző tudósok is csak részleteket képesek kielégítően értelmezni belőlük. A bármelyik irányba olvasható könyvek tematikája változó, a legtöbbször az aztékok vándorlására, Tenochtitlán alapítására és természetesen az istenek, például a tollas kígyó alakjában megjelenő Quetzalcoatl tetteire vonatkozó részeket olvashatunk bennük.
Ettől függetlenül a könyvek felbecsülhetetlen értékű forrásaink az azték történelemre, kultúrára, hitvilágra és mindennapi életre vonatkozóan. Elképzelni is nehéz, mennyivel többet tudhatnánk az aztékokról, ha a hitbuzgó spanyol papok nem igyekeznek minél több ilyen, „az ördög keze nyomán keletkezett festett papírt” máglyára vetni.
A spanyol hódítás előtt, feltehetően valamikor az 1400-as évek második felében keletkezett, szarvasbőrre festett Fejérváry-Mayer kódex szarvasbőr felhasználásával készült, és összesen mintegy négy méter hosszú kiterítve, összehajtogatva pedig 23 oldalas. Feltehetően Veracruz környékéről származik, de sajnos pontosan nem tudjuk, hogyan került Fejérváry Gábor tulajdonába. Az 1780-ban született, jogi egyetemet végzett Fejérváry a középkori okleveleket gyűjtő apjától örökölhette mű- és könyvgyűjtő szenvedélyét, amelyet számos utazása során is gyakorolt. Minden bizonnyal egyik útján került tulajdonába az azték kódex, annyit biztosan tudunk, hogy 1829-ben már az ő könyvtárában volt.
Fejérváry 1851-es halála után gyűjteménye Pulszky Ferenchez került, aki a szabadságharcban vállalt szerepe miatt ekkoriban száműzetésben volt, a kódex így Londonba került. Az anyagi gondokkal küzdő Pulszky végül eladta a kódexet egy Joseph Mayer nevű gyűjtőnek, aki azt a liverpooli Free Public Múzeumnak adományozta. Eredetének tiszteletére nevezték el mindkét gyűjtőről Fejérváry-Mayer kódexnek.