Csaknem fél évezreddel ezelőtt, 1535. január 18-án a hírhedt konkvisztádor, Francisco Pizarro tette le a mai perui főváros, Lima alapjait. De miért volt szüksége új székhelyre a kegyetlen hódítónak, az Inka Birodalom leigázójának?
Miután Francisco Pizarro 1532-ben alig száz emberével legyőzte és fogságba ejtette, később pedig kivégeztette az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, hozzálátott, hogy berendezkedjen a meghódított területen. Az első években formálisan még életben tartotta az Inka Birodalmat, új uralkodót, egy 17 éves, könnyen irányítható bábot is trónra emelt, de a háttérben már megtörténtek az előkészületek a spanyol közigazgatás bevezetésére.
Ennek fontos lépése volt egy megfelelő főváros kiválasztása. Az Inka Birodalom nagyvárosai, köztük a főváros, Cuzco viszont nem voltak megfelelőek Pizarro céljaira, mivel egyrészt nagyon távol voltak a csendes-óceáni kikötőktől, másrészt az Andok félelmetes csúcsai között, túlságosan magasan feküdtek (Cuzco például 3400 méter tengerszint feletti magasságban található). Választása végül a Rímac folyó völgyére esett – a terület közel volt az óceánparthoz, kivágható erdők és megművelhető sík területek vették körül, a folyó pedig bőséges édesvíz-utánpótlást biztosított. Az is mellette szólt, hogy e vidéket nem sokkal korábban hódították meg az inkák, így őslakosai minden bizonnyal kevésbé ellenségesen fogadták az új urakat, mint a birodalom belső területein élők.
Az alapításra 480 évvel ezelőtt, 1535. január 18-án került sor, a templom alapkövét maga Pizarro tette le, aki a települést Ciudad de los Reyesnek, azaz a Királyok Városának keresztelte el. A helyiek viszont a területet egy – a spanyolok által később lerombolt – jósda miatt Limaqként emlegették, ami nagyjából „beszélőt” jelentett. Az elnevezést, immár a városra is alkalmazva, szép lassan a hódítók is átvették, az ő ajkukon viszont kicsit máshogy hangzott – ma is Lima a város neve, de már az első spanyol térképeken is odaírták ezt a formát a hivatalos név mellé.
Lima hivatalosan 1543-ban lett a Perui Alkirályság fővárosa, és a következő két évszázadban látványosan fejlődött, főként a hegyekből érkező töméntelen mennyiségű nemesfém és más nyersanyag kereskedelmének hasznán. A spanyol gyarmatbirodalom hanyatlásával aztán lelassult a város növekedése, de a függetlenség 1824-es kivívása után is megmaradt az új állam, a Perui Köztársaság fővárosának. Hosszú stagnálás után az 1940-es évektől hihetetlen ütemben nőtt a város lakossága, mára az ország nagyjából 30 millió lakosának közel egyharmada, több mint 8 millió ember él itt.