Elárverezik Adolf Eichmann náci háborús bűnös naplóját. Eichmannt több millió zsidó meggyilkolásában való részvételéért találták bűnösnek, és 1962-ben végezték ki – írja az MTI. A naplóban az egykori náci főtiszt tagadja a bűnösségét, és azt állítja, hogy a katolikus egyház segítségével menekült el Németországból a második világháború után.
A most először nyilvánosságra hozott naplóban Eichmann – akit a történelemtudomány az európai zsidóság tömeges kiirtásával járó Endlösung (végső megoldás) elnevezésű náci terv egyik fő szervezőjének tart – végig tagadja a bűnösségét.
Sosem öltem meg vagy kínoztam meg valakit. Parancsot sem adtam soha ilyesmire, a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint egyik beosztottam sem tett hasonlót.
– írta Eichmann a naplójába, miközben Izraelben várta a tárgyalását. A Moszad 1960-ban rabolta el az álnéven élő Eichmannt Argentínából, ahol hosszú ideig bujkált. Eichmannt az izraeli bíróság bűnösnek találta, így 1962. május 31-én felakasztották.
A történeti jelentőségű kéziratot február 10-én árverezik el. Becslések szerint a naplóért akár 800 ezer dollárt, nagyjából 221 millió forintot is fizethetnek. Bill Panagopulos, az Alexander Historical Auctions aukciósház igazgatója szerint a napló, amelyet nem az Eichmann család adott el, korábban még sosem került nyilvánosságra.
Az aukciósház katalógusa szerint a 296 oldalas napló gondosan fogalmazott és szerkesztett szövegek helyett inkább impulzív módon lejegyzett írásokat tartalmaz, ezért sokat elárul Adolf Eichmann valódi személyiségéről.
A kéziratot kétség kívül kicsempészték Eichmann cellájából és valószínűleg először az ügyvédje, Robert Servatius kezébe jutott.
– mondta Panagopulos.
Az Alexander gyakran tart árveréseket történelmi kéziratok és műtárgyak értékesítésére; korábban több második világháborús ritkaságot tártak a nyilvánosság elé és adtak el. 2011-ben a halál angyalaként ismert Josef Mengele naplóját árverezték el.
Naplójában Eichmann feltárja azt is, hogy Argentínában találkozott életében először Mengelével. Visszaemlékezése szerint elfogása után az izraeli kommandósok faggatták az embertelen kísérleteiről hírhedt Mengele hollétéről. Eichmann erre azt válaszolta, ha megtenné, az egy bajtárs elárulása lenne.
A naplóban Eichmann megemlíti, hogy a katolikus egyház segítette külföldre szökését a világháború után, de az nem világos, tudták-e, kinek segítenek.
Az utazótáskámat a római katolikus egyház egy klerikusa vitte át egy kocsmába az olasz oldalra. [...] A Nemzetközi Vöröskereszt bocsátotta ki a menekültpapírokat. [...] Csak a nevem volt új, tetszett a hangzása. [...] Gyakoroltam az új aláírásomat. [...] A katolikus egyház klerikusai segítettek nekem, anélkül, hogy megkérdezték volna ki vagyok [...], ahogy előttem a zsidókkal is tették.
– olvasható a naplóban.
Eichmann a naplójában oldalakat töltött meg azzal, hogy tagadta személyes felelőségét milliók haláltáborba küldéséért. Egyes naplórészletek viszont arról árulkodnak, hogy Eichmann talán kezdte elveszíteni az eszét; például erre utal az a fiktív beszélgetés, amit Eichmann egy Ricardo Klement nevű férfival folytat. Ezen az álnéven bujkált Eichmann Argentínában.